Fördős Zé: Engem tett pénzzé a családom – interjú

Édesapja és nagymamája is gasztronómiával foglalkozik.

Családi indíttatásból érdekelt a vendéglátás, fontos volt, hogy mit eszünk, sőt 14 éves koromtól a faterom ír kocsmájában dolgoztam. Bár anyukám sohasem foglalkozott vendéglátással, fontos szerepet játszott a választásomban, mivel ő mintaháziasszony. A gasztronómia alapvetően ezen két lábon áll: amit otthon, a családban kapunk, és amit a vendéglátásban tapasztalunk. Apunál azt láttam, hogy az utóbbi kemény szakma.

Mi szeretett volna lenni?

Sokkal többet mondogattam a szüleimnek, hogy repülni fogok, minthogy főzni. A középiskola után beiratkoztam egy siklóernyős tanfolyamra. Siklóernyőzni az tud, akinek a szabadságvágya átlagon felüli. Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnám a siklóernyőzést összeegyeztetni a gyerekkori vonzalmammal, a vendéglátással. Ekkor lettem egyébként Zoliból Zé, egy siklóernyős barátom adta ezt a nevet.

Még mindig nem tudom, hogyan lett köze végül a gasztronómiához...

Kijártam a vendéglátóipari főiskolát, majd apu belekeveredett egy rendezvényszervező, cateringes cégbe. Tizenhat-tizenhét éves koromtól ebben dolgoztam, végigjártam a ranglétrát. Beálltam a családi vállalkozásba, de semmi sem fenékig tejfel az életben.

Mire gondol?

Ez a vállalkozás egyik napról a másikra tönkrement, amikor jött a válság. Nagyon gyorsan rendkívül nehéz anyagi helyzetbe kerültünk. Sosem volt jómódú család a miénk, mindig csak a kitörésért küzdöttünk. Mindent hitelből építettünk fel, minden bevételt visszaforgatunk a cégbe. A válság alatt az összes ügyfelünk egyszerre tűnt el, vele együtt a családi vagyon. Lejtőre kerültünk, kétségbeestünk. Az öcsémmel elmentünk dolgozni, ő takarókat értékesített, én pedig egy rendezvényszervező cégnél helyezkedtem el. Egy rendezvényünkön be kellett állnom egy szakács helyére. Azt vettem észre, hogy a csoportom tapsol, fotózkodnak velem. Kiderült, hogy ez nekem megy: főzök és dumálok, pedig előtte visszahúzódó gyerek voltam.

De egy fecske nem csinál nyarat.

Azt éreztem, hogy ülök a családi vállalkozás romjain, barátoknak tartozom milliókkal. Nyomasztó élet volt. A testvérem, Peti szerzett egy kamerát, és felvettük az első főzős videónkat a kertben. A családnak tetszett, így elhittük, hogy megy ez nekünk. Az első videó, amit meg mertünk mutatni másoknak, négy napig készült egy ötperces ételről. Zavarban voltam a kamera előtt, felgyújtottam a konyharuhát, volt, hogy az öcsém elfelejtette bekapcsolni a kamerát. Peti azt sem tudta, hogy kell videót vágni. Ma már ő készíti az összes RTL-es főzőműsorunkat, operatőrködik, vág, szerkeszt... Akkor elküldtük az anyagot egy tévének, de nem kellett nekik.

A jelek szerint nem adták fel.

Feltöltöttük az anyagunkat az internetre, megcsináltuk a Szárnyas Ízvadászt. Az első és második részt azonnal kirakta az Index a címlapjára. Később felkértek, hogy csináljunk rendszeresen ilyeneket, egy szponzorral évi negyven adásra kötöttünk szerződést. Végül az RTL Klub programigazgatója, Kolosi Péter azt mondta, kell neki ez a műsor, ez lett a Street Kitchen, onnan pedig jött A Konyhafőnök.

Hogy jön a képbe a Celeb vagyok, ments ki innen!?

A csatorna szerette volna, hogy még jobban megismerjék az arcomat, mielőtt elkezdődött A Konyhafőnök második évada.

Ez az, amit akart? Ez a félceleb-félgasztro életforma?

Van ennek az életformának egy nagy része, ami szerethető. Nem törekedtem arra, hogy ismert legyek, de amikor tönkrementünk, az utolsó dolog, ami pénzzé tehető volt, az én személyem volt. Rossz az is, hogy az életem legsötétebb, legszegényebb korszakában is többet tudtam siklóernyőzni, mint most. Azzal vigasztalom magam, hogy egyszer ebből visszaveszek, de még nem tehetem meg. Először az egzisztenciámat kell rendbe tenni, nem nulláról indultam, hanem mínuszról. Hiába volt az elmúlt egy-két év sikeres, a kudarcokból rám maradt terheket és adósságokat, a pénzügyeimet még rendezni kell.

Vonzza a nőket, ha egy férfi tud főzni? Főz magára?

Persze, vonzza a nőket, de egy idő után hétköznapivá válik. A médiaszerepléssel szinte megszűnt a privát életem, sem magamnak, sem a barátaimnak nem főzök.