"Ha egy rossz szót mertek írni a fiamról, nem állok jót magamért."
Makón van egy rész, Honvéd-3 telepnek hívják. A rettegett Honvéd! Itt mindig történik valami. Legtöbbször borzalom. Szegény, fillérekből élő, javarészt cigány emberek lakják. És tényleg, egy napon megtörtént a borzalom.
Egy 15 éves fiú megölte az akkor 17 esztendős Henriettát. Újságíróként azonnal a helyszínre siettem, addigra mindenki tudta: „A Juca fia, a Muki a tettes!” A ház előtt, ahol Muki élt, termetes asszonyság fogad. Ennyit mond: „Ha egy rossz szót mertek írni a fiamról, nem állok jót magamért. Lehet, hogy ő volt, de ő az én fiam!" És ez az asszony küzdött a fiáért, egy idő után már nem is azért ment el minden tárgyalásra, hogy bebizonyítsa fia ártatlanságát, hanem, hogy a gyereke érezze: ott van mellette, amíg lehet.
A történtekkel talán egy időben, egy asszonnyal közli az orvos: a hasában növekvő ikergyermekei közül az egyik beteg. És ő a férjével dönt: csak az egészséges kell nekik, akivel jelenleg is Amerikában élnek, míg a beteg kisfiút itthon hagyták, a nagymama neveli. Ennek a családnak a messzi újvilágban, két felhőkarcoló között lenne mit tanulni a „honvédos” Jucától.
Szeretetről mindenképpen...
