Közös öltözőért hajtottak, végül is nyolcéves koruk óta összefonódott az életük. Barátok, akik sosem lesznek ellenfelek.
Két csodás hangú énekesnő Singh Viki és Veres Mónika Nika, aki az Operaház Gyermekkórusának sulijában, az Erkelben, ötödikes korában ismerkedett meg egymással.
– Osztálytársak voltunk Moncsival – meséli Viki. – Később mi elköltöztünk Szentendrére, de aztán újból találkoztunk a Kőbányai Zenestúdióban. Rengeteg közös program, zenekar köt össze minket egymással. Ő az egyetlen olyan ember az életemben, akit láttam felnőni, és ma is mellettem van. 22 éve ismerem, régebben, mint a saját testvéreimet! Ez karmikus barátság, összefonódott az életünk. A mi szakmánk a rivalizálásról szól, de ez bennünk nincs meg. Mindig tátott szájjal hallgatom, mennyire jól énekel. Szerencsénk van egymással! Most, hogy egyszerre indulunk A Dalban, kértük, hogy közös öltözőnk lehessen. Drukkolunk egymásnak, ebbe a barátságba ez fér bele. Ha remegő lábbal mész fel a színpadra, olyankor jó tudni, hogy ott van valaki, aki vár rád, szorít neked, megnyugtat.
Amikor Mónika indult a tehetségkutatóban, Viki vokálozott neki, aztán fordítva.
– A Dal az első, ahol egyszerre indulunk – veszi át a szót Móni. – Valóban ritka kincs a szakmánkban az ilyen őszinte barátság. Tudom, hogy ő is szorít értem. Emlékszem, amikor megmutatta a versenydalát, elsírtam magam, annyira tetszett – mondja, majd elmosolyodik: – Ha közösen lépünk fel, az nagyon veszélyes. Csak egymásra nézünk, és már röhögünk is, aztán nem bírjuk abbahagyni!
