A 69 éves lemezlovas nagykanállal ette az életet, mágnesként vonzotta a csinos, sikongatni tudó nőket.
Ha Dévényi Tibor, akkor Három kívánság és pontos labda. Nem bánja, hogy önön ragadt ez a szerep?
Dehogy bánom, sőt büszke vagyok rá. 1983-tól 17 éven keresztül ment a tévében, és nyugodtan mondhatom, világhírű lett a műsor. Emlékszem, amikor a tévé vezetésének elmeséltem, hogy olyan kívánságműsort szeretnék, ahol gyerekek mondják el, hogy kivel találkoznának, először a pofámba röhögtek. Aztán meghirdettük, és csak úgy jöttek a levelek. Na, akkor már senki sem nevetett.
Melyik összehozott találkozójára a legbüszkébb?
A focisztár Maradona Nápolyban várt minket, Domingo és Carreras idejöttek és énekelhetett velük egy kislány, egy gyerek pedig kezet foghatott Bush elnökkel. Ezekre. Az akkor divatos sztárok mind felléptek a műsorban. Az első öt megszervezése volt csak nehéz. Amikor aztán azt mondtuk John Travoltának, hogy ezek és ezek a világsztárok szerepeltek már, azt mondta, rendben, jövő szerdán három órakor legyünk Bécsben, a Ritz szállóban. Kétezerben a BBC Európa legjobb gyermekműsorának választotta a Három kívánságot. De nem csak a híres emberek miatt volt izgalmas a műsor. Emlékszem, egyszer egy kisgyerek azt írta, hogy ő még soha nem evett banánt. Egy Bonyhád környéki kis községbe levittem egy teherautónyit.
Hogyan fogadta a műsort a szakma?
Fanyalogva és irigykedve, mint mindent, ami más vagy új. Mielőtt beléptünk volna a NATO-ba, a Három kívánság keretében egy kisgyereket fogadott Javier Solana, a NATO főtitkára. Ezt még a Washington Post is megírta, itthon viszont csak pár sort ért.
Nagyon népszerű volt a gyerekek körében, de azt rebesgetik, a hölgyek is imádták…
Könnyű helyzetem volt, hiszen koncerteken is dolgoztam bemondóként. Mögöttem voltak a sztáregyüttesek, előttem a közönség. Aki fel akart jutni a színpadra, csak rajtam keresztül tehette. Húszévesen éltem is ezzel. Előfordult, hogy a lakásomon nyolc fogkefe üzemelt, attól függően, hogy éppen ki volt a hölgyvendégem…
Hogyan lett konferanszié?
Kevesen tudják: 1965-ben parodistaként megnyertem a Ki mit tud?-ot. Akkor indult az Illés, a Metró és az Omega karrierje. Engem felvettek a Színművészetire, a színészek parodizálásával pedig a beatzenekarok közelébe kerülhettem. Az előbb említett három együttessel jártam az országot. Én is kaptam pofont Pécsett a rendőröktől, amikor azzal vádolták Illéséket, hogy kukát borogattak.
Aztán később ott volt az Egymillió fontos hang-jegy, a Tízen Túliak Társasága…
Mindkettőt imádtam. És rádióztam is. Voltam Mikulás is, amire egyszer sikerült B. Tóth Lászlót is rávennem. Az első felkérésénél megkérdezte, hogy mit kell csinálni. Tanácsoltam, hogy mondja azt a gyerekeknek, hogy aki szereti a csokit, az menjen fel hozzá a színpadra. Csakhogy ez a GanzMávag-ban volt 1200 gyerekkel. A többit a fantáziára bízom… A nagy példaképem amúgy Tardos Péter volt, aki az első rocklexikont írta, és emellett humorista is volt. Amikor először voltunk együtt az öltözőben, megkértem, hogy amíg a színpadon vagyok fél szemmel nézzen az autómra. Máshogy nem is tudott volna, mert csak annyi volt neki. De nem haragudott meg.
Melyik volt az első külföldi zenekar, amelyiket felvezethette?
A Nashville Teens a Kisstadionban. Aztán jött a Traffic, a Free, a Spencer Davis Group és a többiek. A zenekari buszokban éreztem először valami furcsa füstszagot…
Mindez a múlt, ki hinné, jövő héten 69 éves lesz. Van még nyolc fogkefe a lakásában?
Az már nincs, de hetente legalább két retródiszkót csinálok. Az is valami…
Életút
1947–1960
Budapesten született, 1947. február 11-én. Az általános iskola után közgazdasági technikumot végzett.
1960–1970
1965-ben megnyerte a Ki mit tud?-ot parodistaként, majd felvették a színművészeti főiskolára.
1970–1980
Konferansziéként járta az országot az Illés, a Metró és az Omega együttessel. Mellette diszkózott.
1980–1990
A Három kívánság meghozta számára az országos ismertséget.
Napjainkban
Retródiszkósként járja az országot.
