Az RTL Klub sztárja, Szabó Zsófi hosszas küzdelem után magára talált. Igyekszik a vele történtekben a jót megtalálni, teste-lelke harmóniában van egymással, és az új munkáját is imádja.
– A Story Extra műsorvezetőjeként naponta képernyőn van. Milyen elfoglaltsággal jár az új munkája?
– A stábbal mindennap forgatunk. Általában fél hétkor kelek, nyolc órakor már a stúdióban vagyok, és délig dolgozom. Élvezem a munkám, és nagyon kritikus vagyok önmagammal. Minden apró hibát észreveszek. Figyelem, hogy áll rajtam a ruha, milyen a sminkem, a frizurám, hogyan beszélek. Amikor tudom, visszanézem az adásokat. Az a célom, hogy egyre jobb és jobb legyek. Ha délután nincs fotózásom vagy interjúm, akkor szabad vagyok. Reményeim szerint ilyenkor nemsokára újra lovagolhatok, és a délutánjaimat a lovaimmal tölthetem.
– Jelenleg mi akadályozza ebben?
– Vidéken vannak a lovaim. A munka miatt költöztünk vissza a párommal Nyíregyházáról a fővárosba. Egyelőre hétvégenként utazunk vidékre, de tervezem, hogy amint újra ritmusba kerül az életem, Budapestre hozok néhány lovat. Hat év kihagyás után kezdtem az egyéves szabadságom alatt újra lovagolni, és nem szeretném ismét abbahagyni. Addig is itt van nekem a futás.
– Több félmaratont is a háta mögött tudhat.
– Nagyon szeretek futni. Huszonkét éves koromig egy kilométert nem futottam le, és soha nem gondoltam, hogy ez egyszer másképp lesz. Aztán fordulóponthoz érkezett az életem, valahogy elkezdtem futni, és már hat félmaratonversenyen vagyok túl. Igazából csak elkezdeni nehéz. A futásnál van egy holtpont, ami átkapcsolja az agyunkat, és onnantól zöld utat kapnak a gondolataink. Rengeteg mindenre jó a futás. A lelkünknek, a testünknek, és a kitartásunkat is növeli.
– Lassan közeledik a tavasz, futhatunk a természet lágy ölén. Hogyan kezdjünk hozzá?
– Mindenki maga fogja érezni, mi esik jól a szervezetének, és mi nem. Először csak tegyünk egy nagyobb sétát a friss levegőn! Aki nincs hozzászokva a mozgáshoz, már ettől is el fog fáradni. Aztán jöhet felváltva a kocogás, a sprint, a séta. A lényeg, hogy mindezt a saját tempónkban tegyük. Nem tudok konkrét edzéstervet adni, tényleg az ember maga dönti el, mikor jó és mikor nem a mozgás. Azt viszont el tudom mondani, én hogyan kezdtem. Téli szezonban, edzőteremben kezdtem el, illetve először csak sétáltam a futópadon, majd emelkedőn gyalogoltam. Tavasszal kimentem a friss levegőre. Összehasonlíthatatlan érzés egy teremben és a természetben futni. Az első nagyobb távot kellett leküzdenem, aztán egyszer csak élvezni kezdtem. Számomra a 7-8 kilométer volt a legkényelmesebb.
– Elégedett a vonalaival?
– Sokak szerint arányos testalkatom van, amit én nem szeretek. Ha hízom, mindenhova hízom, ezáltal az összképem is nagyobb lesz. Irigylem azokat, akik, ha híznak, nem lesz husibb azonnal a karjuk és az arcuk, csak mondjuk épp a fenekük, ahova híztak. Azonban jó oldala is van ennek a testalkatnak, ha fogyok, akkor mindenhol elvékonyodom, és jó sportos alakot kapok.
– Többször bevallotta, olykor kínzó diétáknak vetette alá magát. Miért?
– Egyrészről egy nő sincs abban a helyzetben, hogy elengedheti magát. Tetszeni szeretnénk a párunknak, a környezetünknek, magunknak. Ösztönösen igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból. Másrészről azoknak a nőknek, mint én, akik reflektorfényben élik az életüket, az elvárásoknak is meg kell felelniük. Évekig folyamatos elvárás volt felém, hogy jól nézzek ki. A képernyő erősíti az embert, a kamera optikailag rápakol plusz öt kilót a testünkre, és ez arra késztetett, hogy jobban odafigyeljek az alakomra. Rengeteg diétát kipróbáltam, állandóan sportoltam. Edzőterembe jártam, úsztam, teniszeztem, futottam, aztán visszatértem a lovagláshoz. Ahogy pedig a dolgaim rendeződtek, a szenvedélyeimnek hódolhattam, beállt a számomra ideális testsúly is.
– Szereti a fűszeres, magyar kosztot?
– Két éve vegetáriánus vagyok. Azelőtt húsimádó voltam. Ez nem volt tudatos átállás, a szervezetem egyszerűen nem kívánja a húst. Narancslével indítom a napom, majd bőségesen reggelizem, aztán késő délután eszem újra. Vacsorára maximum salátát eszem, vagy ha moziba megyünk, akkor popcornt. Tudom, a szakemberek azt mondják, többször keveset együnk, de nekem ez jött be. Mindent szívesen fogyasztok, ami nem hús. Nem tartok szigorú diétát, egyszerűen figyelek a testemre. Nincs ebben semmi turpisság. Ha megkívánom, én is szívesen elfogyasztok egy tábla csokit, de akkor a hét többi napján visszaszorítom az édességet.
– A vőlegénye nem vegetáriánus. Az ő kedvéért hajlandó húsételeket főzni?
– Természetesen. Amikor legutóbb csirkét készítettem, akkor jutott eszembe, hogy te jó ég, két éve nem fogtam a kezembe húst. Nem zavar, ha húst sütök, csak nem kóstolom meg. Nem undorodom a hústól, egyszerűen nem kívánom. Másra viszont miért kényszerítsem rá az étkezési szokásaimat? Az utóbbi időben egyre többet főzök, régen ez nem volt rám jellemző. Mostanában a kedvencem a pestós tészta fenyőmaggal.
– Most úgy tűnik, rálelt az egyensúlyra. Nem csak az étkezésre gondolok, hanem a komplex harmóniára.
– Lekopogom, nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kerek az életem. Ráébredtem, ha nem görcsölök rá semmire, ha rend van a fejemben, működni kezd a rendszer. Hiszem: a jó és a rossz egyensúlyban van az életünkben, csak olykor nem vesszük észre azokat. Engem is annyi rossz dolog ért, amit talán meg sem érdemeltem, hogy már ideje volt a jónak.
– Egy év szabadság után kipihenten, vidáman tért vissza a képernyőre. Előtte hónapokig rossz lelkiállapotban volt.
– Az emberek csak azt látták, hogy közvetlen és mosolygós vagyok. Legbelül azonban üresnek éreztem magam, nem csak hónapokig, évekig. Minden túlzás nélkül állíthatom: nem gondoltam volna, hogy valaha leszek ilyen boldog, mint most. Kicsit talán le is mondtam erről az érzésről. Más dolgokat helyeztem előtérbe, mint a külsőségek, a karrier. Ahogy elengedtem ezeket a dolgokat, elkezdtem egyenesbe kerülni. Nem akartam állandóan újságokban szerepelni, csak lovagolni, pihenni. Szerelmes és boldog lettem.
– Azért biztos vannak önnek is rossz napjai.
– Annyira nagy bennem az önkontroll, hogy ez ritkán látszik rajtam. Ráadásul reggel még nem tudhatom, milyen nap vár rám, és a rosszat csak este lehet elkönyvelni, akkor pedig már közel van a másnap. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy rossz napom legyen. Élvezem az életem.
Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!
