Csáti Szilveszter úgy hitte, unokája kér tőle pénzt telefonon. Csúnyán átverték.
– Múlt vasárnap történt. Aznap este korán lefeküdtem – emlékezett a Budapesten, a XIV. kerületben élő Csáti Szilveszter.
– Háromnegyed tizenegy előtt öt perccel a telefon csörgésére ébredtem. Síró hangon hívott az unokám, pontosabban egy férfi, akinek a hangja az unokáméra hasonlított.
– Nagypapa, nagy bajban vagyok. Elkértem egy húszmilliós autót és összetörtem. Azt mondták, hogy amíg ki nem fizetem a négymilliós kárt, addig nem engednek el. Egy- milliót tudtam csak szerezni a barátaimtól, de nincs több. Segíts ki! Van az OTP-ben pénzem, holnap eljuttatom neked. Mondtam, hogy felhívom apádat és megbeszéljük. Erre kérlelt, hogy csak ezt ne. Késő van, nehogy megijedjen. Ha végzett feljön hozzám, és itt alszik – mondta a telefonba.
– Két héttel előtte adtam el a régi kocsit, három és fél millióért, hogy lecseréljem egy kisebbre, úgyhogy volt itthon pénz. Sajnos ráálltam a dologra, annyira keserves volt a hangja. Mondta, hogy mindjárt jön a pénzért egy férfi – emlékezett az idős ember, aki ezután gondosan becsomagolta a hárommillió forintot és lement a kapuba.
2010 óta az egyik legsikeresebb pénzszerzési módszer a bűnözők körében, hogy idős embereknek telefonálnak délután vagy éjszaka és unokájuknak kiadva magukat pénzt kérnek, mert balesetet szenvedtek. A legtöbb emberben a segíteni akarás működik ilyenkor, így sokszor szereznek nagyobb pénzösszeget a csalók. A pénzért mindig ismeretlen megy, van, hogy taxist kérnek meg arra, hozza el az összeget. A rendőrség egy tucat bandát leleplezett már, de mindig jönnek a helyükbe újabb csalók. A szervek azt kérik az idősektől, minden esetben tegyék meg a következőket:
– hívják fel az unokájukat, rokonukat, hogy kiderüljön, valóban ő telefonált-e
– ha nem érik el ôt, egyeztessenek egy másik családtagjukkal, mielőtt pénzt adnának egy idegennek
– ne tartsanak az otthonukba nagyobb pénzösszeget
– ismeretlennek soha, semilyen körülmény között ne adjanak pénzt
– amennyiben mégis bűncselekmény áldozatai lesznek, próbáljanak meg egy rendszámot megjegyezni vagy valami más adatot.
A rendőrség a családtagoktól azt kéri, hogy otthon rendszeresen beszéljenek a csalásokról, ha értesülnek új trükkökrôl, jelezzék szerettüknek, hogy az idősek véletlenül se felejtsék el, milyen veszélyeknek vannak kitéve.
Nemsokára jött is egy köpcös, fehér sapkás, a kezében telefonnal, mintha valakivel beszélne, és bemutatkozott, hogy ő a Kis József.
– Odaadtam neki a pénzt és kérdeztem, melyik autóval jött – folytatta Szilveszter.
– Azt válaszolta, hogy taxival. Elvette a pénzt és elment. Mivel fél tizenkettőkor sem érkezett még meg az unokám, felhívtam telefonon. Álmosan beleszólt: mi van? Mondom elküldtem a pénzt, miért nem jöttél. Odaadta az apjának a telefont, aki megkérdezte, hogy miről beszélek, ittam, be vagyok rúgva?
– Azonnal felhívtam a rendőröket, akik éjjel egykor megérkeztek. Felvették a jegyzőkönyvet, én feljelentést tettem. Mutattak két fényképet, hogy nem közülük volt-e valamelyik, de nem. A környéken nincs kamera, mert nincs rá pénz, s mivel vezetékes számról hívtak, azt sem lehetett visszanézni. Azt mondták, hogy Zuglóban én vagyok a 14., akit így vertek át az utóbbi időben. Hétfőn eljött két rendőr, és elmagyarázták, legközelebb mit kell tennem, mit kell megfigyelnem. Nem tudom, a gazemberek honnan tudták, hogy van otthon pénz, hogy unokám van, hogy az apjánál fog aludni, és hogy mi a telefonszámom – mondta végül Csáti Szilveszter.