»Mindezt erőteljesebben is átélhetjük a rohanó világ nemtörődöm embereinek szürkeségében, ha kinyitjuk a szemünket és a szívünket.«
Ülünk a moziban, jönnek a világmegmentő hősök, leküzdik a gonoszt és a természet törvényeit, mi pedig megkönnyebbülten öblítjük le kólával a stáblistáig tartó feszültséget, s örömmel nyugtázzuk: részesei lehettünk valami jónak.
Holott mindezt erőteljesebben is átélhetjük a rohanó világ nemtörődöm embereinek szürkeségében, ha kinyitjuk a szemünket és a szívünket. Ahogy egy távolsági járat sofőrje is tett, miután egy 11 éves kislány jelezte: rossz járatra szállt, és a következő megállónál szeretne leszállni. A buszvezető nemcsak leengedte a fáradtságtól eltévedt gyermeket, de az utasokkal együtt meg is várta az időközben értesített és a helyszínre siető szülőket, akik nem győztek hálálkodni, illetve elnézést kérni a kellemetlenségért.
József – merthogy így hívják a közalkalmazottat – szülőként elképzelhetetlennek tartotta, hogy sötétedéskor egy kietlen területen magára hagyjon egy kislányt. Talán a gyerek vagy annak gondviselői helyébe képzelte magát, s ez elégnek bizonyult, hogy a gondolatot elhatározás és tett kövesse. Nem tett nagy dolgot, mégis, hiszem: az ilyen apróságoktól lesz szebb a világ.
