Ápolójára hagyta kutyáját Psota Irén

Psota Irén életének utolsó évtizedeit magányosan töltötte, egyedül csak négylábú kedvenceit engedte magához közel, ám őket úgy szerette, mint anya a gyermekét. Érdekesség, hogy a művésznőnek mindig ugyanaz a fajta, yorkshire terrierje volt, és Zsuzsinak, pontosabban Zsuzsi bohócnak hívta függetlenül attól, hogy éppen kan vagy szuka volt.

2009-ben vesztette el egyik társát. A kis állat halála annyira megviselte, hogy a művésznő akkor minden fellépését le­mondta, és el sem mozdult Zsuzsi mellől. A barátok szerint azután napokig mély depresszió­ba zuhant, az űrt pedig csak egy másik Zsuzsi kutya tudta betölteni. Most ő siratja a gazdáját.

A Bors felkereste azt a házat, ahol egykor a művésznő lakott, hogy a szomszédoktól érdeklődjünk a kutyus sorsáról.

– Irén az utóbbi időben már nem tudta gondját viselni, csak az otthonában szeretgette, ezért az ápolója vitte el mindennap sétálni a kis kajlát. Nem tudjuk, hogy most merre lehet a kutya, de biztosan gondját viseli valaki, mert nagy szeretet övezte mindig az állatot – tudtuk meg az egyik lakótól. Psota jó barátjánál, Farkas Gábor Gábrielnél is érdeklődtünk, de egyelőre ő sem tudja, ki fogadta be Zsuzsit, de az biztos, a művésznő halála előtt három héttel az állat már nem volt a lakásban. Mivel Psota kórházba került, valaki elvitte magához a yorkshire-t.

Színházi körökből azonban maradtak fent történetek Zsuzsi és Irén párosáról.

– Amíg aktív volt, mindenhova vitte magával a kutyáját. A színházba neki és Gallusz Nikinek volt engedélye arra, hogy bevigye magával a kis kedvencét. Volt olyan pletyka is, miszerint Zsuzsi bohóc egyszer lepisilte a függönyt – mesélte egy színházi bennfentes.

– Nem volt gyermeke, de a kutyái némiképp pótolták az életében ezt a fajta szeretetet. Biztosan gondoskodott a sorsáról, valószínűleg Marika, az ápolója vigyáz rá most is – tette hozzá az ismerős.