Celeb

Elvétve nevettek is: Psota nem akart szomorú temetést

F. Zs., Fái

Létrehozva: 2016.03.11.

Még az időjárás is neki kedvezett, szikrázó tavaszi napsütésben búcsúzhattak a családtagok, barátok, pályatársak és a tisztelők a mindig jókedvű Psota Iréntől, a született dívától.

Csütörtök délután a Farkasréti temető Makovecz ravatalozója előtt csendben hallgatták az összegyűltek, ahogy Szirtes Tamás, a Madách Színház direktora megrendülten beszélt:

– Csodáltam magát, varázslatos színházi élményekkel ajándékozott meg mindannyiunkat.
Köszönöm a barátságát. Ne­héz volt elnyerni a bizalmát, de akinek sikerült, azt egy életen át megtartotta a szívében – mondta a színházigazgató, aki ezután Psota egyik jó barátjának, Almási Évának adta át a szót.

„Irén! A varázslók nem halnak meg!” – szólt a pályatárs könnyes szemmel, a koporsót nézve. Szavai közben pedig egy kicsit lejjebb csúszott a Nap a horizonton.

– Irén adta az ötletet a búcsúbeszédemhez – árulta el a Borsnak Almási.

Egy temetés mindig szomorú, hiszen egy élet visszafordíthatatlanul véget ér. Itt azonban elvétve felcsendült egy-egy nevetésfoszlány. Igen, voltak, akik nevettek.

– Nevetni? Itt? Nyugodtan, Irén el is várná! – mondta Szerednyey Béla a Borsnak. – Irén fura manó volt, akkora aurával, hogy csak úgy égetett. Imádta a jókedvet, biztos nem akart szomorú temetést – mosolyodott el könnyes szemmel. – És hogy mit tanultunk tőle? Azt például, hogy „ne koszolj!”. Ez azt jelenti, ha a másiknál van a labda, akkor meg se moccanj a színpadon, csak energiát adj a kollégának. Engem kért fel, hogy rendezzem meg az önálló estjét, a Psota, Psota, Psotát, ez óriási megtiszteltetés volt. Abban azt mondta, hogy csak egy évig és három hónapig volt boldog, de ez nem így van. Tudom, hogy boldog volt! 

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek