El kell hagynia éjszakai szálláshelyét is Mónikának, ténylegesen hajléktalan lesz a daganatos beteg szegedi nő. Rokkantnyugdíj-kérelmét is elutasították, így havi 26 ezer 400 forintból kell megéljen.
Eddig sem volt könnyű Kopasz Mónika élete, most azonban nagyon úgy tűnik, kilátástalanná vált a helyzete. A 42 éves szegedi nőről már írt a Délmagyarország, novemberben 3-as stádiumú, ökölnyi méretű rosszindulatú daganatot találtak a mellében.
A műtétet és a kemoterápiát azonban el sem tudja kezdeni, több mint egy éve ugyanis nincs otthona. Mivel egészségi problémái miatt évek óta nem tud dolgozni, felélte minden tartalékát, és nem tud albérletet fenntartani. Eddig egy albérletben lakó barátnőjénél húzta meg magát – de csak éjszakánként, hiszen nem volt bejelentett bérlő. A nő azonban új lakásba költözik, ott pedig már nem tudnak neki helyet szorítani.
– Talán még egy hétig maradhatok. Hogy utána mi lesz, nem tudom. Valószínűleg nemcsak napközben kell majd az utcán élnem, hanem éjszakánként is – mondta. Rokkantnyugdíjért hiába folyamodott: 284 munkanapja hiányzott hozzá, hogy megkapja. Így 26 ezer 420 forint egészségkárosodási támogatásból kell éljen. De lehet, hogy még ennél is kevesebből.
– Két éve Provident-kölcsönt vettem fel, először 120, majd még újabb 70 ezer forintot. Kaucióra kellett az albérletemhez – mesélte.
– A részleteket nem tudtam fizetni, ezért most 300 ezer forintos csekket kaptam, amit legalább tízezer forintonként kellene törlesztenem. Állítólag 28 ezer 500 forintos jövedelem alatt nem vonhatnak le a pénzemből, ha azonban mégis, alig több mint 15 ezer forintom marad majd egy hónapra.
Albérletet azonban sem így, sem úgy nem tudna fizetni. Otthon nélkül viszont nem tud belevágni az onkológiai kezelésekbe, az utcán ugyanis nem lábadozhat.
– Már lemondtam arról, hogy megműtsenek, tavaly november óta nyilván szét is terjedt már a szervezetemben a rák. De az elkeserít, hogy meghalni sem tudok emberhez méltó körülmények között – fogalmazott a nő, aki még mindig abban reménykedik, hogy valaki ingyenes lakhatást kínál neki. A Délmagyarország első cikke után többen is megkeresték, ám egyik ajánlatot sem tudta elfogadni.
– A többség Szegeden kívüli szállást ajánlott, ebben az esetben azonban bérletet is kellene vásárolnom, hogy be tudjak járni a városba. Arra viszont nincs pénzem.
