»Roppant férfias cselekedet a gyengébbet leverni. Csak egy nagy ütés hátulról, és az áldozat kifekszik, miközben az egészet filmre veszi a haver.«
Szeretjük Amerikát még akkor is, ha a magyarok nagy többsége soha nem tud eljutni a tengerentúlra. Már vagy huszonöt éve kóstolgatjuk november utolsó csütörtökén a hálaadási pulykát, egy kis csicsókával, áfonyalekvárral. Aztán betört hozzánk a halloween, egyre hevesebben ünnepeljük a Valentin-napot. Amerikaifoci-rajongókká váltunk, miközben tíz emberből kilencnek halvány lila fogalma sincs a játék szabályairól. De jót tesz a lelkünknek, hogy szurkolhatunk, és kiabáljuk, hogy touchdown, mert az olyan jól hangzik.
Nincs is ezzel semmi baj, amíg az erős emberek egymást ütik le a pályán. Az viszont gond, hogy az erőszak most a pályán kívül is elszabadult. Itt az új amerikai őrület, a knockout game, azaz a kiütéses játék. Roppant férfias cselekedet a gyengébbet leverni. Csak egy nagy ütés hátulról, és az áldozat kifekszik, miközben az egészet filmre veszi a haver.
Védekezni valójában nem lehet ellene, bárkivel, bármikor megeshet, hogy jól pofán verik az utcán. Segítségre nem számíthatunk, hiszen ennél a brutalitásnál csak az emberi közöny a nagyobb. Meg valljuk be, már annak is örülhetünk, hogy nem minket ütnek le. Hát ez lenne a rend, amit két hét alatt megteremtettek ebben az országban?
Cikkünk itt.
