Nem véletlen, hogy Fernando Alonso horrorisztikus melbourne-i balesete után elsőként a Nemzetközi Automobil Szövetségnek mondott köszönetet, amely rendre újabb és újabb biztonsági intézkedéseket dolgoz ki. A spanyol bukása ugyanis még 15 évvel ezelőtt is halálos lett volna.
Összegyűjtöttük azokat az intézkedéseket, amelyeket a kétezres évek óta vezettek be, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kétszeres világbajnok szinte sértetlenül szállhatott ki a 321 kilométeres óránkénti sebességnél rommá tört McLaren autójából.
1. Teknő
2009 óta egy hat milliméter vastag, karbonszálas héjszerkezet védi a pilóták testét az autóban. Habár Alonso autója ripityára tört, ez a teknő nagy szilárdságának köszönhetően sértetlen maradt.
2. Bukócső
Az autó tetején lévő airboxba, azaz légbeömlőbe épített karboncsövek 2000-től védik a pilóta fejét. Ez mentette meg Alonsót attól, hogy a feje a talajnak csapódjon, miközben az autó többször megpördült a tengelye körül.
3. HANS
„Head and Neck Support system”, vagyis fej- és nyakvédő rendszer, amit 2003 óta kötelező viselnie a versenyzőknek. Ez a karbonszálas gallér megakadályozza, hogy a pilóták feje túlságosan előrelendüljön, és súlyosan megsérüljenek a nyakcsigolyái.
4. Keréktartó kábel
2011-től a merev kerékfelfüggesztést dupla acélkábellel is megerősítették, hogy megakadályozzák az abroncs elszabadulását, amely a múltban több halálos baleset okozója volt. A tartóelem jól vizsgázott, hiszen Gutiérrez kereke az ütközés után is a helyén maradt.
Akadályozta volna a „halo”?
A jövőre bevezetni kívánt új bukókeret, a „halo” több szakember szerint is akadályozta volna Alonsót abban, hogy gyorsan kiszálljon az autóból.
– Jó kérdés, még nem gondolkoztam ezen – válaszolta a felvetésre Alonso. – Elég kis helyen tudtam csak kimászni, ezért meg kell vizsgálni, vajon nehezebben sikerült volna-e, ha rajta van a halo.
