Hetvenéves lett az ország Tini bácsija. Bródy János a tiszteletreméltó kora ellenére is megőrizte fiatalos lendületét. Pedig 2001-ben olyan betegséggel nézett szembe, amibe mások belehalnak.
Tini bácsi? Nem létezik!
Legfiatalabbként, 18 évesen, 1964-ben kerültem az Illés zenekarba. Akkor érkezett meg a tinédzser megjelölés a magyar nyelvterületre. Egy újságcikkben írták, hogy félőrült tinédzserek randalíroznak a tengerparton. Azt mondták: ez a kissrác pont ilyen. Talán Boldizsár Miklós találta ki, aki akkor Koncz Zsuzsi férje volt, később az ő drámája nyomán készült az István, a király. A tinédzser idővel lekopott, és Tini lettem. Ez egy ideig jellemző is volt rám. De teltek-múltak az évek, és egyre kínosabb lett a Tini. Ötvenévesen Fiftini, aztán Szixtini, de a Szeventini már nagyon rosszul hangzik. De voltam Tini bá és Tini tanár úr is.
Kitől kapta az elsô gitárját?
Az első egy ukulele volt, az édesapámtól kaptam. ‘63-ban már gitárral rohangáltam Balatongyörökön a mólón, ahol megjelent Koncz Zsuzsi, aki akkor már ismert énekes volt. A nagyobb fiúk kérték, hogy énekeljen, de ő kíséret nélkül nem akart. Akkor a srácok előkaptak engem: „Öcsi, kísérd!”. Kísértem. Ez volt az első közös fellépésünk. ‘64 tavaszán, amikor kiszállt az Illés zenekar gitárosa, ő ajánlott be engem.
Akkor kezdődött?
Nem sokkal később megérkeztek a Szörényi testvérek. Leventével nagyon egy húron pendültem abban, hogy saját dalokat játszszunk. ‘65 nyarán Nógrádverőcén játszottunk egy ifjúsági táborban, ott írtuk meg az első saját dalokat.
Onnantól lett ötven nagylemeze, írt ötszáz dalszöveget és száz dal zenéjét. Ez stimmel?
Ez egy régebbi összegzés, most már valamivel több, hiszen az utóbbi években sem pihentem.
Melyik a kedvence?
Mit mondhatnék? Mintha egy apától azt kérdezné, melyik a kedvenc gyereke. A Facebook-oldalamon, ahol 140 ezer követőm van, a koncertre készülődés okán feltettem a kérdést, melyek azok a dalok, amik semmiképp se maradjanak ki? 60-70 dalt soroltak fel. A Ha én rózsa volnék, a Filléres emlékeim és a Földvár felé kapta a legtöbb szavazatot.
Nagy kedvencem a Hungarian Blues.
Az első nagylemezemnek ez volt a címe. 1980-ban jelent meg, és ennek a sikere avatott előadóművésszé. Előtte főleg szövegeket, dalokat írtam, mint frontember nem jöttem számításba. A Filléres emlékeim és a Személyi igazolvány kijelölte a zenei palettán a helyemet. Ebbe a lírai érzelmességtől az ironikus társadalomkritikáig mindenfajta terület előfordul.
Az Illés szekerén lett a hetedik.
Úgy gondoltam, ezzel be is fejezem a nagylemezek forgalomba hozatalát. Úgy éreztem, az albumok iránt már nincs kereslet. Rezignált nyugger lettem, jöjjenek a fiatalok. De akkora siker lett az Illés szekerén, hogy olyan helyzetbe kerültem, mint egy sikeres koncert után, amikor a közönség még nem akar hazamenni, és ráadást követel. Ahogy közeledett a jeles nap, ami mellett a showbizniszben nem illik szó nélkül elmenni, az áprilisi születésnapomhoz legközelebbi hétvégére lefoglalták az Arénát. Kezdetben nem sok kedvem volt hozzá, de addig-addig szekíroztak, míg belementem.
Más meglepetés is lesz ?
Az volt a nagy ötlet, hogy ebből az alkalomból jelentessük meg az Illés szekerén című albumot bakeliten, mert azt nagyon szeretem. A CD hatvanperces, de a bakelitre csak 2-szer húsz perc fér. A dupla nagylemez viszont nyolcvan perc, vagyis marad húsz. Az, hogy írhatok dalokat bakelitre, lázba hozott. Megszületett tíz plusz egy szám. Egy vadonatúj album, Ráadás címmel. Decemberre befejeztem az anyagot, de április elején jelenik meg, mivel bakelitlemezt csak külföldön préselnek, a megrendelést viszont négy hónapra vállalják. A kiadóm nem bírt várni, kiadta cédén februárban. Meglepetésemre igen előkelő helyeken szerepel a listákon, úgy tűnik, trendi lett az alternatív retró. Rezignált nyugdíjasként igazán megtisztelő ez a fogadtatás.
Hagyjuk ezt a nyugger dolgot. Árulja el, igaz, hogy annak idején majdnem feleségül vette Kovács Katit? Csak azért nem, mert összevesztek, hogy ki menjen el bejelentkezni a hivatalba?
Ezt Kati így meséli, és ha így meséli, akkor biztos így is volt. Én már nem emlékszem pontosan. ‘68-ban ő volt a sztárvendég a műsorunkban. Hogy milyen mély volt a szerelem köztünk, azt ennyi idő után nehéz minősíteni, de mindig szerettem Katit.
Állítólag Szörényi Levente panaszkodott, hogy végigénekli, -gitározza a bulikat, aztán ön viszi el az összes nőt.
Azért neki is maradt! Mindenkinek maradt. A lányok mindig szerették a zenész fiúkat.
Beszélt arról, hogy a 90-es évek végén pánikbeteg lett.
Az a csalódások, a kiábrándultság időszaka volt, ami nyomot hagyott az egészségi állapotomon is. Az idegrendszer és a fizikai állapot nem elválasztható. A baj ráadásul mindig csőstül jön. Talán túl sok illúziót kergettem, és a szép új világ nem olyan lett, mint amilyet vártam. Leventével is nézeteltérésbe keveredtem, a házasságom is válságba jutott, nem találtam kiutat a problémákból. Eltartott egy ideig, míg némi segítséggel összeszedtem magam. Erről 2001-ben jelent meg a Kockázatok és mellékhatások című album. Ebben az időben egy olyan betegségem is volt, amibe mások belehalnak. Én túléltem a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően. Azóta fél vesével működöm.
Kevesebb sört ihat?
Nem, dehogy! Többet kell inni. (nevet) És támaszt is találtam.
Anitára gondol, a második feleségére?
Ő életem jelenlegi párja. A három nagy gyermekem mellé 2004-ben megajándékozott egy kicsivel, Mátéval.
Baromi jól néz ki, 12 éves a kisfia, magában még van harminc év.
A párom is ezzel biztat, és a közönség szeretete is nagyon sok erőt ad a folytatáshoz.
