»Vajon a gyászolótól vagy önmagától fontosabb, nehezebb megkapni a megbocsátást?«
Olyan világban élünk, ahol csak a bűnözők szabhatnak ki halálbüntetést, senki más. Hét éve, hogy egy ország hördült fel: Marian Cozmát, az MKB Veszprém KC játékosát csoportos támadás érte, amely során szíven szúrták a sportolót.
Hét ember került rács mögé, ma már csak hárman időznek a hűvösön. Az öt évet kapott, jó magaviselet miatt viszont fél évvel korábban szabadult P. Gábor ismét köztünk jár. Vajon meddig tart a dicséretes viselkedése? Mire lehetett elég számára az 54 hónap? Szembesült bűnös tettével és annak súlyával? Képes arra, hogy a fiától megfosztott apa elé álljon és bocsánatot kérjen tőle? Vajon a gyászolótól vagy önmagától fontosabb, nehezebb megkapni a megbocsátást? Mennyire érzi a szabadságot? Tényleg tiszta lapot kapott, vagy azért azon még mindig átüt az áldozat vére?
Netán annyi csak a tanulság, hogy az ember mostantól jobban vigyáz, és nem fut bele még egyszer egy olyan rosszul elsült balhéba, mint 2009-ben a Patrióta lokálban?
Annak, amit Gábor tett, nincs értelme. A börtönéveinek viszont lehet. Ő dönt: folytatja vagy újrakezdi. Mindannyiunk nevében remélem az utóbbit.
