Sorjáznak a kérdések, és nem mindegyikre tud meggyőző választ adni a horrorszülőkként elhíresült szigetszentmiklósi házaspár. Ugyanakkor eltökélt szándékuk, hogy viszontlássák három gyermeküket.
Horváth Andrea és férje, Király Rudolf interjúnk első részében tagadta, hogy megerőszakolta három gyermekét, és arról is beszélt, hogy a börtönben miképp bántalmazták őket rabtársaik. Azért álltak a nyilvánosság elé, mert úgy érzik, nincs rejtegetnivalójuk.
Mivel magyarázzák, hogy miután a családból kiemelték a három gyermeket, a tízéves lányukról az orvosi vizsgálat megállapította, hogy már nem érintetlen?
Andrea: – Nem tudom, hogyan történhetett. Mi biztosan nem bántottuk őt szexuálisan, és arra is meg merek esküdni, hogy a testvérei sem. Nem tudok magyarázatot adni.
Az a tény is önök ellen szól, hogy a hazugságvizsgálaton elbuktak.
Andrea: – A hazugságvizsgálat nem használható fel bizonyítékként, és különben is, az egy nagyon csalafinta dolog. Mi azért vállaltuk, hogy ezzel is megerősítsük a szándékunkat, és kiderüljön az igazság. De csalódtunk ebben a módszerben, összevissza eredményeket hozott ki a gép.
Rudolf: – Viszont a grafológus szakértő a mi állításainkat igazolta. Az is igaz, hogy ezt a véleményt sem értékeli a bíróság bizonyító erejűnek.
Cáfol a BVOP
Valótlanságokat állít a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazásért elítélt házaspár az április 1-jén megjelent Bors-cikkben – tudatta az Országos Büntetés-végrehajtási Intézet (BVOP). Állítják: „nem bántalmaztak terhes nőt a magyar bv.-intézetekben a rendelkezésre álló adatok szerint. Nem igaz az az állítás sem, hogy K. R. »majdnem belehalt« a rabtársak általi bántalmazásba. A férfi fogva tartása során nem jelzett bántalmazást, arra utaló jel egyszer sem merült fel.”
Ha semmi sem igaz a szexuális vádakból, akkor a gyermekeik miért tettek terhelő vallomásokat?
Andrea: – Egyrészt befolyásolhatták őket, másrészt az egyik fiam megmondta nekünk, hogy bosszút állnak rajtunk, mert hagytuk elvenni őket.
Rudolf: – Ugyanakkor azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a gyerekek később rájöttek, hogy jobb körülmények közé kerülhetnek, több dolgot megkaphatnak, mint tőlünk.
Milyen az életük, amióta szabadlábra kerültek?
Andrea: – Elválunk egymástól, mindkettőnknek új párja van. Én elköltöztem Szigetszentmiklósról, két munkahelyem volt, de amikor a főnökök megtudták, hogy ki vagyok, kirúgtak.
Rudolf: – Engem leszázalékoltak, nincs munkám. Egy pillanatig sem érzem magam biztonságban. Egyszer egy csapat férfi vett üldözőbe, a fél városon át kergettek, azt üvöltötték, hogy megölnek, megerőszakolnak. Feljelentést tettem, rendőrségi eljárás indult az ügyben.
Maradtak terveik?
Andrea: – Bízunk az igazságszolgáltatásban, amit elkövettünk, azért vállaljuk a felelősséget, de amit nem tettünk, azért nem. Lehet, hogy nem voltam jó anya, de továbbra is szeretem a gyerekeimet. Én adtam nekik életet, kilenc hónapig hordoztam őket a hasamban. Szeretném látni, megölelni őket. Remélem, ha az eljárás lezárul, biztosítanak számunkra láthatást. Három éve nem láttuk őket, semmit sem tudunk róluk.
