»Ha mindezt képes voltál túlélni, akkor bízzál benne: ha erős maradsz és nem omlasz össze, most már csak jobb jöhet.«
A húsvét ideje alatt vált felnőtté Andrea. Nagypénteken a poklok poklát élte át az érettségire készülő, vásárhelyi diáklány, amikor másfél órás küzdelem után sem tudták édesapja életét megmenteni a mentők. Harmadnapra pedig Andreának nem a feltámadás, hanem a gyász maradt. És hozzá minden teher, amit addig meg tudott osztani.
Megélte édesanyja tragédiáját a lába elvesztésétől a vakságig, és most még ez is. Azt mondják: ami nem öl meg, az megerősít. Ha mindezt képes voltál túlélni, akkor bízzál benne: ha erős maradsz és nem omlasz össze, most már csak jobb jöhet.
Az öregek azt mondják, a halottaknak a temetőben van a helyük, hogy lelkük nyugalmat találjon, hogy szellemük ne kísértsen. Andreáéknak pénz hiányában ez sem adatott meg. De azt gondolom, az édesapa szelleme nem ijesztő kísértet, hanem segítő szellem lesz.
Legyél képes a tőled telhető legjobbat nyújtani édesanyádnak, akinek nem egy otthonban, hanem melletted van a helye! Legyél erős fogcsikorgatva, elszántan, de csakazértis! Most már igazi felnőtt lány lettél. Lesz még, aki melléd áll. Eljön még a feltámadás is, ha hiszel benne, és minden jobbra fordul.