Szörényi Levente nem kímélte pályatársait azon a nyilvános beszélgetésen, ahol karrierjéről, az Illésről, ármányról, hatalomról faggatták. Döbbenetes történetek is előkerültek.
A szocializmus viharos éveiben, amikor a cenzúrát csak az ellenállás cinkos összekacsintásában lehetett ép ésszel elviselni, bizony nagy barátságok szövődtek a művészvilágban. Ám ugyanez a rendszer tett tönkre jól működő kapcsolatokat is, a politikai egyet nem értés olyan mély sebeket ütött, hogy vannak, akiknek még ma sem sikerült kibékülniük.
Elevenen élnek viszont még az emlékek, amiket Szörényi Levente a Rockmúzeumban tartott beszélgetős esten fel is idézett. A zenészlegenda – amellett, hogy saját boldogulásukról és az Illés indulásáról beszélt – nem kímélte pályatársait: elmondta, annak idején kivel min vesztek össze. Bródy Jánossal például 1973-ban rúgták össze a port, Bródy megsértődött, mert amíg ő börtönben volt, nélküle is felléptek.
– Lekötött turnénk volt, ha visszamondjuk, nemcsak a saját gázsinkat, hanem a teljes jegybevételt is ki kellett volna fizetnünk. A gázsink akkor száz forint volt, a jegyekből pedig tízezer is összejöhetett, nem tehettük meg, hogy nem megyünk el – mondta a zenész, aki a mai napig nem érti, ezen miért sértődött meg Bródy.
De nem csak Bródy orrolt meg a Szörényi testvérekre. Koncz Zsuzsa sem volt maradéktalanul boldog, amikor a Rohan az idő után, 1978-ban Szörényiék Kovács Katival álltak össze lemezt készíteni. Konkurenciaharc folyt, mondta Szörényi, Koncz állítólag a sanzonbizottság egyes tagjaival meg akarta hiúsítani az albumot. A konfliktust akkor Adamis Anna simította el, a zenészek viszonya azonban azóta sem éppen felhőtlen.
– Sokféle politikai természetű vitánk akadt Koncz Zsuzsával az évek folyamán, de a Rohan az idő közös sikerünk, az nem vitatható el tőlünk – fogalmazott Levente, aki a 2001-es, népstadionbeli Illés–Metro–Omega koncert kapcsán Kóborról sztorizott.
– Kóbor sok marhaságot tud összehordani, például azt, hogy ők azért nem lettek világhíresek, mert mi mentünk ki Angliába. A koncertszervezés is nehezen ment, végig az volt a halálfélelmük, hogy mi játszunk majd utoljára. Emberileg szerencsétlenek már akkor is rosszak voltak, egymást is marták – mondta az előadáson Szörényi, aki élesen fogalmazott ugyan pályatársairól, de szavaiból inkább már a humor és a baráti élcelődés érződött, nem a valódi harag.
– Én a volt feleségemre sem haragszom. Nemhogy most, régen sem. A harag nagyon sok energiát elvesz az emberből, és annyi minden más van, mint még mindig duzzogni több évtizeddel ezelőtt történteken – mondta később a Borsnak Szörényi, akit ezek után megkérdeztünk arról is, ha a harag már elmúlt, el tudna-e képzelni most közös munkát bármelyikükkel.
– Az Omegával nem, az egy egyszeri alkalom volt, hogy a három nagy beatzenekar összeállt, de realitással kezelve a dolgot, Koncz Zsuzsával el tudnék képzelni bármit – mondta.
A Bors szerette volna Konczot is megkérdezni, mit szólna egy közös munkához, de nem ért rá válaszolni. Egyébként még ha vállalná, nagy koncertre akkor sem lehetne számítani, mert Szörényi elmondta, a kora miatt másfél-két órás koncertet ő már nem vállal.
