»Időnként kiabálhatnak egymással, akár tányérokat is törhetnek, de ennek nem az lesz az oka, hogy kin mennyi túlsúly van.«
Olyan intelligens legyen, mint Márai, és olyan szép, mint Piquet. Az, hogy mekkora hasa van, nem lényeges – mondta velem szemben ülő munkatársnőm, mikor arról beszélgettünk, mennyire számít, hogy a férfiaknak van-e pocakjuk. Igaza van, hiszen kis sörhassal is lehet pelenkát cserélni, hurkákkal az oldalukon is megkérdezhetik, hogy telt a napod.
A normális kapcsolatban élő nők mindegyikének van otthon egy Márai Piquet-je, a férfiaknak pedig egy Angelina Jolie-ja (a név tetszés szerint helyettesíthető), mivel ha nem ő lenne számukra a legjobb, akkor nem lennének vele. És igen, ehhez elég „csak” egy normális kapcsolat, az együttélésnek nem kell filmszerűen tökéletesnek lennie. Időnként kiabálhatnak egymással, akár tányérokat is törhetnek, de ennek nem az lesz az oka, hogy kin mennyi túlsúly van.
Mert ha mégis ez, akkor az már gáz. Ahogyan az is, hogy támogatás helyett gonosz célzásokat teszünk a másik külsejére, közös sportolás helyett inkább lelépünk, mert nem fogyott le eléggé, vagy diétás ételek készítése helyett addig tömjük csokitortával és sajtos makarónival, míg belehal a túlsúlyába.
