Kárász Róbert képtelen feldolgozni a kirúgását

Hogy van?

Nem akarok panasz… na mindegy. Alapvetően felemás érzéseim vannak. Tegnap voltam mélyponton. Nagyon rosszul éreztem magam, rossz volt a közérzetem. Ez annyira felháborított, hogy mondtam Rózának: ebből elég! Skorpió vagyok, nagyon szeretek erős lenni. Erős akarok lenni, annak akarok tűnni. Borzasztó, ha azt érzem, hogy elgyengülök, még ha csak rövid ideig is. Eltelt pár nap, már tisztábban látom a történteket. Nem így kellett volna történnie.

Váratlanul érte?

Fura volt, amikor aznap hajnalban elindultam otthonról, átsuhant a fejemen az a gondolat, hogy ez lesz az utolsó napom. De azonnal el is engedtem. Aznap bent volt egy asztrológus a Mokkában, aki arról beszélt, hogy még nincs vége a nehéz időszaknak, lesznek még elbocsátások. Emlékszem, Anettel még össze is néztünk.

Az elbocsátása utáni hatodik napon jött a mélypont?

Ez olyan, mint a baleset utáni sokk. Itt fáj, ott fáj, zúzódott, de a fájdalom később jön ki igazán. Erős ember vagyok, de attól még ezt is meg kell gyászolni. 2008 óta dolgoztam a Mokkánál, ami mellett volt A Nagy Duett és vagy öt-hat Hal a tortán. Szerettem ennél a csatornánál dolgozni. Imádtam a Mokkát, nekem ez nem munka volt, hanem a legkedvesebb hobbim. Volt benne politika, közélet, szerettem a kitelepüléseket, izgalmas, változatos volt, kőkemény szakmaisággal, rutinosan dolgozó csapattal. Szerettem együtt dolgozni velük.

Soha többé nem ül be kávézni a büfébe, nem megy be a stúdióba, már érzi, hogy ez mennyire fog hiányozni?

Olyanok voltunk a Mokkában, mint egy család. A „családi élethez” tartozó rituálék, mint az adás utáni értekezletek, kávézások, beszélgetések nagyon hiányoznak. De mindenből van kiút, egy jó után jöhet egy még jobb. Ebben hiszek. Ki is tettem az oldalamra egy idézetet Jókai Annától: „Talán igazuk van az optimistáknak, minden rossz szülhet valami jót.” Alapvetően optimista vagyok. Feltalálom, megrázom magam, és megyek tovább.

Merre?

Még nem tudom, hogy civil szakma vagy a médiában valami hasonló jó állás felé. Csak olyat csinálok, amiben jól érzem magam. Unatkozni addig sem fogok, míg döntök, hiszen itt van a civil kezdeményezés, az Ezer Lámpás Éjszakája és a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány. Korán kelek, hat-fél hétkor, és megyek a Premier Kultcaféba. Azon dolgozom, hogy országosan és nemzetközileg is ismert legyen. 2012 óta társadalmi munkában csinálom az alapítványt, kell majd olyan állást keresnem, ahol kapok fizetést.

Van azért valamilyen megtakarítása?

Gazdag nem vagyok, nem vet fel a pénz, de az utcára sem kell kiállnom gitározni. Azt mondta a párom, hogy amibe beleszeretek, azt nem engedem el. Talán azért vette el az élet ezt, mert már sok volt. Nem tudom. Valami lesz. Abban bízom, jó lesz.

A kedvese, Róza mit szólt a történtekhez?

Rettentően sajnált, minden erejével biztat, támogat. Ő hisz bennem. Van olyan kollégám, akit szintén menesztettek, azóta nem nézi a TV2-t. Én mindennap megnézem, amikor a reggeli kávém iszom. Csak most nem indulok el a Mokkába dolgozni. Megyek a Premier Kultcaféba. Beszélgetős típus vagyok, mindenkihez volt egy jó mondatom, és most is van. A kis fogyatékkal élők rengeteg erőt, szeretetet és feltöltődést adnak nekem. Azok a pillanatok mindenért kárpótolnak. Ez olyan örömforrás, amilyet minden embernek meg kellene tapasztalnia.

Halló! Hol a szívtelen, gonosz Kárász Robi?

Sosem voltam szívtelen, sem gonosz! Be tudtam szólni embereknek, ennek ellenére egyetlen ellenségem sincs. A bájolgás unalmas, az nem én vagyok. A beszélgetőpartnereim közül egy ellenségem sem volt. Ha engem kérdez, szerethető vagyok. Azt kérném mindenkitől, hogy szeressen és támogasson, mert végtelenül kedves ember vagyok!