„Tisztában vagyok azzal, hogy a szülőhazám és a németországi otthonom között több mint hatezer kilométer húzódik, de a teendők és a problémák eljutnak hozzám, a csúszópénznek viszont még a gyanúja sem.”
Olyan kormányozhatóvá teszem az autóját, mint az országomat! Új lendületet kap, majd meglátja! Ugyanakkor türelmét kérem, jövő hét közepe előtt biztos nem leszek kész vele. Hatig tart a munkaidőm, ha nagyon muszáj, akkor ráhúzok még két órát, de este nyolctól a ghánai népemé vagyok.
Miért viccelnék? Megmutassam, hogy nem csak a fogamon hordok koronát? Tudja, Nyugat-Afrikában akkor még csak délután hat felé jár, internetes telefonon keresztül pedig minden alattvalóm elém vezetheti az ügyes-bajos dolgait. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a szülőhazám és a németországi otthonom között több mint hatezer kilométer húzódik, de a teendők és a problémák eljutnak hozzám, a csúszópénznek viszont még a gyanúja sem. Miért lenne baj, hogy szétválasztom a munkát a hivatásomtól? Az autószerelésből élek, a népemet pedig szolgálom, s még csak véletlenül sem keverem a kettőt, ahogy a mutyizásnak sem adok esélyt.
Hogy mennyi lesz a kocsija javítása? Ott az árlista a falon, s kérem, ne jöjjön azzal a rasszista poénnal, hogy feketén vállalom-e! Hogy érti, hogy vállalnék-e tanulót? Autószerelőt vagy egy ország vezetőjét?
