Bárhol is legyen színészei testében a fájdalom, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője képes azt energiával csillapítani.
Fogalma nem volt a Kossuth-díjas Kerényi Miklós Gábornak arról, hogy különleges képességei vannak addig, míg szenvedni nem látta a fiát, akin segíteni akart.
– Kolozsvárott voltam a fiammal, éppen felértünk a Királyhágóra, amikor Máténak nagyon erős hasi fájdalmai lettek – meséli Kero. – Akkor a kezemet a hasa fölé tartottam és éreztem, hogy a tenyeremből mintha valami sugárféle jönne ki, és elmúlt a fájdalma. Itthon elmentem egy természetgyógyászhoz, aki csontkovács is, hogy tegye rendbe a hátam. Ő először azt hitte, azért vagyok nála, hogy ellenőrizzem, mert szerinte én is ezzel foglalkozom. Érezte, hogy nagyon erős sugárzásom van, azt mondta, használnom kéne.
Kero annak örült, hogy helyrerakta a hátát a csodadoktor, eszébe sem volt olyasmivel foglalkozni, amit nem ért. De az élet másként hozta. Aki elaludta a nyakát, vagy huzat miatt fájdult meg valamije, esetleg meghúzta az izmait, egyből hozzá fordult segítségért a színházban.
– Legutóbb a Marie Antoinette egyik előadása alatt Ribiánszky Andris, aki Orléans fiát játssza, olyan rosszul lett, hogy orvost kellett hívni hozzá. Szegény fiú annyira szenvedett, hogy amíg vártunk, rátettem a kezem, és a fájdalom másfél perc múlva elmúlt.
– A tanár úr összedörzsölte a kezét és a hasam felé tette. Melegséget éreztem, és rögtön elmúlt a fájdalom – mesélte a gyerekszínész.
A titkárságán dolgozók is elmesélik, ha bármi történik, valakinek valamije fáj, Kero az, aki segít rajtuk.
– Valószínűleg tényleg létezik valami, mert 80 százalékban az emberek érzik a hatást. De én nem merem kimondani, hogy létezik gyógyító energia. A fiataloknak, akikkel foglalkozom, azt szoktam mondani, hogy rakják össze a sugárzást, hogy ez hasson. A kisugárzásra gondolok, ami belső tulajdonságunk – magyarázza, majd elárulja, hogy másként is hat az erő, amit birtokol:
– Például álmot fejtek, és az is előfordul, hogy csoportokat tudok megmozgatni. Ez úgy történik, hogy túl messze állok a színpadtól, nem hallják a hangom. De az a negyven ember, aki fent áll, egyszer csak elkezd jobbra mozogni úgy, ahogy én azt szeretném. Sokszor a nézőtérről „sugárzom”, segítek, hogy az a hang kijöjjön a színészből, amit szeretnék. Abban hiszek, hogy ez a sugár létezik.
