„Szerencsére ilyen helyzetbe még nem kerültem. Az én tűréshatárom nem lenne negyed évszázados.”
Frontinnal akarta önmaga és lánya életét kioltani Erika, nem kapott támogatást a családjától, hogy ellássa agysorvadásos lányát 26 éven keresztül. Biztos kapott ápolási díjat, de az állam állítólag máshogy nem segítette a nő küzdelmét.
Erika egyedül volt egy felnőtt testben lakó magatehetetlen gyerekkel, akit rendesen gondozhatott.
Elképzelem, hogy a fiam sose nő fel, marad annál az öt szónál, amit ma ki tud mondani. Fájdalmasan kevés. Elképzelem, hogy már nem 12 kiló, hanem hatvan, bár a 12 is sok, ha éppen nincs lába, és ezért nekem kell hazavinnem a játszótérről. Hatvankilós embert nem is tudom, hogy cipelnék.
Szerencsére ilyen helyzetbe még nem kerültem. Az én tűréshatárom nem lenne negyed évszázados.
Szerencsére ilyen helyzetbe még nem kerültem. Nincs akkora hátam, hogy ennyi terhet elbírjon, de erre sem vennék mérget.
Szerencsére ilyen helyzetbe még nem kerültem. Azt sem tudom, be tudnám-e gyógyszerezni magam és a gyerekem, hogy többet ne keljünk fel.
Szerencsére ilyen helyzetbe még nem kerültem. Valójában semmi sem tudok. Nem is mennék bírónak, ráadásul kommentet sem írnék egy ilyen cikk alá.
