Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék – ez állt Könyves Kálmán 12. századi híres boszorkánytörvényében, amely kimondta, boszorkányok márpedig nincsenek. Ettől függetlenül a magyar jog is számtalan, ezzel kapcsolatos pert ismer. A Magyar Nemzeti Levéltár sok dokumentumot őriz a hazánkban zajlott boszorkányperekről. 554 per anyaga maradt fenn töredékes vagy teljes formában. Nagyobb részt latinul íródtak, kisebb részük, főleg a tanúvallomások magyarul.
Az ítéletek egy része máglyahalál, lefejezés volt, emellett kiűzetés, pálcázás, pénzbírság, tisztító eskü vagy felmentés szerepelt. Apáti Anna Zita főlevéltáros a Bors érdeklődésére elmondta, ahogyan az még manapság sem ritka, főképp a tudatlanság, a babonás félelem szülte, hogy bizonyos férfiakat és nőket boszorkánysággal vádoltak meg.
A fennmaradt iratok közül érdekes Halász Ilona 1759-es, kaposvári pere. A vád szerint az asszony szomszédjában egy gyerek nagyon beteges volt, Halász Ilona pedig vállalta a meggyógyítását. A faluban többen is megesküdtek arra, hogy a legjobb módszer, ha a gyereket tűzön felforrósított edényben „gyógyítják”. Attól ugyanis elmúlik minden baja. A „megsült” beteg azonban a kezelést követően nemsokára meghalt. A bíró végül azért nem ítélte el a nőt, mivel látta, hogy micsoda ostobaság szülte ezt a gyógymódot, emellett pedig tudta a vádlottról, hogy négy gyermekét a körülményeihez képest jól neveli.
Egy másik perben Kóss Andrásnét viszont megkínozták és máglyahalálra ítélték, mivel a tanúk szerint agár képében járt a szeretőjéhez pajzánkodni, két férfinak pedig mérgezett pogácsát adott. A boszorkányperek egyik központi városa egyébként Szeged volt. Itt zajlott 1728-ban az a tárgyalás is, amely során végül 12 embert ítéltek máglyahalálra. Az eset során egy bábaasszonyt, Kökényné Nagy Annát vádolták meg azzal, hogy a környéken miatta váltak terméketlenné a nők, s miatta pusztít éhínség. Kökényné a kínvallatása során több embert is segítőjeként nevezett meg, magával rántva őket a halálba. Köztük Szeged egykori főbíráját, Rózsa Dánielt is, aki a város legvagyonosabb polgára volt akkoriban. A kínvallatást, ezáltal a boszorkányokét is végül Mária Terézia rendeletben tiltotta be 1776-ban.
Nem papok ítélkeztek
