Velok István bebizonyította, hogy a művészetben nem létezik lehetetlen. A mozgássérült miskolci férfi a szívét és a lelkét is beleteszi az alkotásaiba, amelyeket egyedülálló módon, egy gépíró segítségével készít el.
A most hetvenéves férfi élete csecsemőkorában gyökeres fordulatot vett. István agyhártyagyulladást kapott, amely rendkívül súlyos és maradandó mozgásszervi következményekkel járt. Teljesen lebénult, így már ekkor biztossá vált: az élete nagy részét kórházakban és otthonokban lesz kénytelen leélni.
Az idők folyamán a tanulás jelentette számára az egyetlen kitörési lehetőséget. Már kisiskolás korában rájött, hogy egyedülálló szépérzékkel rendelkezik. Mivel azonban a kezeit nem tudta rendesen használni, egy írógépet hívott segítségül a képek elkészítéséhez.
István előrajzolás nélkül, fényképekről vagy éppen emlékezetből dolgozik. Az elképesztően aprólékos művei betűkből, jelekből és számokból épülnek fel. Az úgymond kikopogtatásuk azonban rendkívül időigényes: egy képet körülbelül fél év alatt készít el. Ennek fényében számít csak igazán soknak, hogy már körülbelül hatvan darabnál jár, amelyekre külföldön is felfigyeltek.
Istvánt évekkel ezelőtt a Lépj tovább Abaújban! Alapítvány karolta fel. A kuratóriumi elnök, Szlobodnik László a Borsnak elmondta: rendezvények és kiállítások szervezésével próbálják segíteni a művészt, aki jelenleg egy miskolci öregek otthonában él.
