Aktuális

Szabó István: A lottónyeremény miatt lettem alkoholista

B. Bredák Alexandra

Létrehozva: 2019.06.02.

<p>13 alkalommal ítélték el, 24 évet töltött a rácsok mögött, 32 évig volt az alkohol rabja, és 60 évvel ezelőtt több mint egymillió forintot nyert a lottón – így fest a 78 éves Szabó István élete számokban. Márpedig a számok kulcsfontosságúak a nyugdíjas életében. Azok hozták le neki a csillagokat, majd taszították a mélybe.</p>

Egy hangos Jó napot!-tal üdvözöljük a kiskunmajsai szociális otthon második emeleti rezidenciájában István bácsit. A 78 éves öregúr enyhén nagyot hall, ezért a hangos szó, ezenkívül azonban makkegészséges. Három húgát is túlélte, pedig szinte a fél életét részegen töltötte, miután 18 éves korában lottómilliomos vált belőle. Ő maga fogalmazott úgy a Vasárnapi Borsnak: az alkoholizmus a nyeremény következ­ménye volt. Az ötös lottón a négytalálatos szelvénye 1,24 millió forintot hozott neki a konyhára 1959. június 9-én. 

Jobb volt bent, mint kint

Jókedvtől kicsattanó nyugdíjas úr invitál be bennünket szerény kis hajlékába. A falakon a Szűz Máriát és Jézus Krisztust ábrázoló festményekből áradó nyugodtság járja át a szobát. István bácsi és Margit néni – akivel már időskorában ismerkedett meg – hívő emberek, de nem volt ez mindig így.

– Miután kitudódott, hogy nyertem, az egyik barátom el­csalt az egykori, budapesti Rigoletto éjszakai mulatóba. Összegyűlt egy kellemes asztaltársaság, persze én fizettem az egész cechet. Ez után a nap után már nem volt olyan, hogy ne ittam volna. Tanítónak tanultam, de nem tettem le a képesítő vizsgát, így nem tudtam iskolában elhelyezkedni – meséli lesütött szemmel a mórahalmi nyugdíjas. Ér­dekességként hozzáteszi, bármennyire is furcsa, akkor, az adott körülmények között szeretett börtönben lenni.

– Annyira feketére festettem magam az alkoholizmusommal, hogy senki sem alkalmazott. Féltek tőlem, velem ijesztgették a gyerekeket. Pedig mentségemre szóljon, soha senkit sem bántottam, magányos zugivó lettem. Ha pénzhez jutottam, azonnal alkoholra költöttem – mondja Szűz Mária képe alatt ülve István bácsi, úgy, mintha épp a bűneit gyónná meg.

Nem mossa le magáról

Az egykori milliomos mindennap fél 5-kor kel. A börtönévei alatt beleszokott a hajnali kelésbe. Ahogy beleszokott az egész napos dohányzásba is. Nehéz lenne letagadnia nikotinfüggőségét, a napi 18 szál cigarettáról jobb kezének mutatóujja árulkodik. Az ujjperce és a körme is megsárgult már a dohánytól, amit a súrolókefe sem hoz le.

Hasonlóan van a múltjával is. A lopásokat, csalásokat, sikkasztásokat nem mossa le magáról soha, de amióta egy börtönlelkésznek kö­szönhetően 58 évesen letette a poharat, azon dolgozik, hogy el tudjon számolni a lelkiismeretével. Ahogy egyre jobban belemerül a múltja felidézésébe, titokban azt figyelem, hogy egyre intenzívebben ráng egy ideg a jobb szeme alatt. Nem lehet könnyű visszaemlékezni arra az emberre...

A vanília a nagy kedvenc

Most viszont az egyik, ha nem a legaktívabb kisöreg az otthonban. Heti kétszer sétálnak ki Margit nénivel a közeli temetőbe, ahol sírokat gondoznak. 

– Ennyi mozgás kell – mondja a 81 éves Margit néni, és hevesen bólogat párja is, de a valódi ok azért ennél kicsit szívszorítóbb. A sírtakarításért járó pénzre nagy szükségük van. A havi 40 ezer forintos időskori járulék 80 százaléka elmegy az ellátásra és a gyógyszerekre, alig 2000 forintja marad István bácsinak. Abból pedig nem futja az olyan luxusra, mint például egy gömb vaníliafagyi. Mindkettejük kedvence. Ottlétünkkor épp jutott a büdzséből rá. István bácsi gyors léptekre vált, szinte rohan a fagylaltozóba, az egykor szűcsként dolgozó Margit néni alig éri utol. A horvát kiszolgáló csak töri a magyart, de azt már szavak nélkül is tudja, mivel szolgálhatja ki a nyugdíjasokat. Ha jut pénz, mindig itt nyalnak el egy-egy gömb vaníliát. 

Az egykor a baráti körében kőgazdagnak számító István ma már szegényesen, de annál tisztességesebben él. A Vasárnapi Borsnak bevallotta, az lehetett anno a baj, hogy úgy hullott az ölébe a pénz, nem dolgozott meg érte. 

– Nem jó, ha valaki anélkül jut nagy vagyonhoz, hogy nincs benne a két keze munkája. Nem tudja értékelni. Na és egy bizonyos intelligenciaszintet is megkövetel a sok, váratlanul jött pénz – egészíti ki.

Körülbelül 80 milliót érne ma

István bácsi (bal)szerencsés számai a 19, 51, 65, 84, 89 voltak. Ezekkel nyert 1,24 millió forintot 1959 nyarán. Akkoriban egy lottószelvény 3,30 forintba került. Vidékre egy levél feladása 60 fillérbe. Arányait tekintve ez olyan, mintha most valaki körülbelül 80 milliót nyerne. Először egy motort és egy tangóharmonikát vásárolt a pénzből. Mára semmije sem maradt, amit a nyereményből vett.

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek