Nyugdíjba megy a szupereb: A Hableány három koreai áldozatát találta meg Kicsi

Kicsi, a BRFK egyik tetemkereső kutyája igazi sztárnak számít rendőrségi berkekben. A 11 éves négylábú egyedülálló tehetséggel és eredményességgel keresi a holttesteket, sikere nem is volt kérdés, hiszen pici kora óta a rendőrségen nevelkedett. 

Árvaként bóklászott a vonatok között

Nem mindennapi történet Kicsié, akit a rendőrségre menet talált meg gazdája, Stein Mária alezredes. 

– Dunakeszi vasúti állomásán vettük észre a kocsiból, hogy egy picike, német juhász jellegű kutya kóborol az állomásnál. Láttuk, hogy nincs vele senki, nyakörve sem volt, úgyhogy behoztuk a kutyatelepre – meséli a Borsnak Stein Mária. Miután senki nem jelentkezett, hogy hiányozna neki az akkor alig nyolchetes kutyus, így ott nevelkedett a BRFK kutyatelepén. A neve azért is lett Kicsi, mert olyan kis szőrgombóc volt még akkor. 

– Pici korától én foglalkoztam vele, kölyökkora óta kapta a szakképzést. Én holttestkereső ku­tyákkal dolgozom, és akkor ép­pen kellett utánpótlás, így hamar kipróbáltuk, hogy hogyan tel­jesít terepen – mondja az alezredes.

Az első pillanattól kezdve egyértelművé vált, hogy a kutya erre a szakmára hivatott. 

– A kutyáknak általában két csoportja van, az egyik irtózik a tetemszagtól. A másik csoport pedig szinte vonzódik a bomlásnak indult test szagához és előszeretettel megy oda, akár bele is hempereg. Kicsi a második csoportba tartozik, így remek tetemkereső kutya lett belőle – magyarázza a sztáreb gazdája. – Körülbelül egyéves korában került be a rendszerbe Kicsi, akkor vált igazi szolgálati kutyává. Ilyenkor kapnak egy második nevet is a kutyák, akkor lett Lilu a neve. Már csak kevés ideig tud segíteni a keresésben Kicsi, mert 11 évesen nyugdíjba megy. Jövő tavaszig szolgál velünk – mondja Mária.

Játéknak fogják fel a kemény munkát

A még mindig remek formában lévő kutya könnyedén vette a kiképzés alatt elé állított feladatokat. 
– A kutyákat bármilyen szag keresésére meg lehet tanítani. A képzés alapja, hogy először a kedvenc játékával játszunk velük, eldobjuk, ők visszahozzák. Egy idő után a játék mellé csempésszük azt a bizonyos szagot, amit később majd mindig meg kell találnia. Kicsi esetében ez a tetemszag volt, ez tudat alatt beleég az orrukba. Ezek után elhagyjuk a játékot és csak a szaggal foglalkozunk, amit ha jelez, jutalmat kap. Ez nekik nem munka, hanem egy életen át szóló játék – avatta be a részletekbe a Borsot Mária.

Meg kell tanítani a kutyáknak, hogy miképp jelezzenek, ha találtak valamit. Itt is kétféle lehetőség van, az egyik a passzív jelzésmód. Ilyenkor a kutya meredten odateszi az orrát, így jelezve, hogy talált valamit. A másik csoport az aktív jelzésmód, amikor kaparással, ugatással és harapással jeleznek. Kicsi is ebbe a kategóriába tartozik, általában kaparással és ugatással jelez. 

– A Csepelen elásott hajléktalanok esete vezető hír volt néhány évvel ezelőtt. Kicsi szagot fogott és egyértelmű jelzést adott a helyszínen. A tűzoltók már kö­rülbelül másfél méter mélyre ástak, amikor kétkedve pillantottak fel rám, hogy biztosak vagyunk-e benne, hogy ennyire mélyen lesznek az áldozatok? Egyértelmű igen volt a válaszom, mivel Kicsi jelzett, és akkor nincs kérdés. Kis idő múlva megtalálták az elásott testeket, én pedig büszkén simogattam meg Kicsi buksiját – emlékezik vissza Mária.

Sodrással szemben erősebb a szag

A BRFK keresőkutyái szárazföldön és vízen is egyaránt keresik az eltűnt holttesteket. Igaz, vízre ritkábban kell menniük, de a májusban bekövetkezett dunai hajókatasztrófa eltűnt áldozataihoz a keresőkutyák segítségére is szükség volt. 

– Mindig sodrással szemben megyünk, a sodrás ugyanis jobban hozza a szagot. Amint érez valamit Kicsi, egyből kaparni kezd, annyira izgatottan, hogy szinte le kell fogni őt, nehogy a vízbe ugorjon. A Hableány áldozatai keresése közben sikerült neki három holttestet is kiszagolni, ez lenyűgöző eredmény, főleg úgy, hogy soha nem voltunk olyan erős sodrású folyóban, mint a Duna – mondja Kicsi gazdája.