Órákig fújja a szájharmonikáját a fellépéseken Ferenczi György, mégsem fogy el a levegője. Vajon honnan meríti a kifogyhatatlan energiáját a zenész?
Forrás: MTI
Ferenczi György szerint a magyar ember olyan, mint egy jó bunyós. Talán nem véletlenül említette a bokszot, hiszen kiderült, már évtizedek óta hódol ennek az igazán férfias sportágnak.
– Szerelmes vagyok az ökölvívásba – mesélte a Borsnak az idén Máté Péter-díjjal kitüntetett zenész – Húszegynéhány évesként, Tátrai Tibusz unszolására mentem le a KSI-be, aztán ott is ragadtam. Füzessy Zoli, a sokszoros magyar bajnok öklöző tanítványa voltam. Persze nem versenyekre készültem, hiszen akkor már a muzsika volt az első helyen az életemben. Viszont nagyon élveztem a bokszot, hiszen itt is, mint a zenében, óriási jelentősége van a ritmusnak, az ütemnek és persze a levegővételnek is.
Ferenczi György általában ujjatlan pólóban lép színpadra. Művészi tetoválásai beborítják a karjait, mint mondta, a Papp Lászlót ábrázoló a kedvence.
– Ki más kerülhetett volna a karomra, ha nem a világ legnagyobb ökölvívójának, a háromszoros olimpiai bajnok bombázónak a képe. Találkozhattam is néhányszor vele, és szerencsére a régi filmkockákon még láthattam is fantasztikus technikáját, lábmunkáját. Egyesek csodabogárnak tartanak, mert bunyózni járok. Nem igazán érdekel, mert az ökölvívásnak köszönhetően letettem a cigit, és olyan erőset tudok fújni, hogy már több szájherflimet is tönkretettem.
