Badár Tamásról csak kevesen tudják, hogy a bűvészkedés mellett fotózni is szokott, ráadásul a képeit már kétszer is kiállították a szentendrei galériában. A fiatal és tehetséges illuzionista idestova négy éve szeretett bele a „pillanat művészetébe”, s noha saját magát még félve meri fotósnak nevezni, a képeit elnézve azonban nagyon jó úton halad ahhoz, hogy idővel sikeres művész váljon belőle.
A bűvészkedés a fő csapásirány az életemben, amit 18 éve szeretettel űzök, ám mindenképpen szerettem volna valami olyan hobbit keresni magamnak, amit legalább olyan nagy elánnal tudok csinálni, mint a szemfényvesztést
– kezdi a Borsnak Badár Tamás, aki először rendezői, operatőri babérokra szeretett volna törni, aztán mégis a fotózás mezsgyéin indult el.
– A pillanat művészete nagyon megérintett, úgyhogy egyből jelentkeztem is egy kubai fotótúrára, ahol rengeteget tanultam és tapasztaltam. Az elmúlt években pedig egyre fontosabbá vált számomra a fotózás, s ma már nem is hobbiként, sokkal inkább hivatásként tekintek rá.
Noha fotósnak még korántsem vallom magam, hisz addig még nagyon sokat kell tanulnom, és hosszú út áll előttem, bevallom: igencsak kritikus vagyok magammal szemben. Bűvésznek is csupán öt-hat év elteltével mertem magam nevezni, de szerintem ez nem is baj.
Elsősorban saját magamnak szeretnék bizonyítani, ki akarom hozni magamból a legtöbbet, ezért is jelentkeztem az egyetemre, hogy még többet tanulhassak a szakmáról – mondja Tamás, akinek a képeit már többször is kiállították a szentendrei galériában.
A Kubában készült képeim nagy sikert arattak, de számtalan más érdekes helyen jártam már, ahol igyekszem lencsevégre kapni a leghétköznapibb, mégis magával ragadó pillanatokat. Fő profilom a street art, és a portré, de még nem igazán alakult ki a stílusom, egyelőre a szárnyaimat bontogatom.
