Egy fiatal nő mesélt a koronavírus tüneteiről: Csak a barátnőkkel és orvosokkal folytatott telefonok nyugtattak meg annyira, hogy el tudjak aludni

1.nap

Reggel éreztem, hogy valami nincs rendben. Rossz közérzetre, gyengeségre ébredtem, de azt hittem, biztos csak a kialvatlanságtól. Meg hát vannak sajnos egészségügyi problémáim – magas vérnyomással, asztmával és szénanáthával küzdök –, éppen ezért gondoltam, így jön ki rajtam a hetek óta tartó bezártság.

Aztán kezdett durvulni a dolog: jött a hidegrázás, a hőemelkedés, majd a gyengébb láz és a fulladás. Fáradt voltam és gyenge, ráadásul abszolút nem éreztem szagokat. Na itt már tudtam, hogy ez nem tréfa: felhívtam a háziorvosomat, aki az egyéb betegségeim miatt azonnali koronavírus-tesztet rendelt el. A mentők a teszthez torokból vettek váladékot, a tüneteimre influenza esetén szedett gyógyszereket ajánlottak.

2.nap

A tüneteim maradtak ugyanazok. Otthon feküdtem, de közben folyamatos telefonkapcsolatban voltam orvosokkal, a barátnőm édesapjával és a háziorvosommal. Azzal nyugtattak: fiatal vagyok, nem lesz semmi baj, a lényeg, hogy legyen nálam az inhalálóm és szedjem azokat a gyógyszereimet, amelyeket amúgy is. Ha ezeket betartom, nem lesz gond. Megjött a koronavírusteszt eredménye: negatív. De ugye kellett egy második teszt is, így azt még aznap elvégezték.

3.nap

Megjött az eredmény, kiderült: koronavírusos vagyok. Csak ültem, néztem magam elé és hitetlenkedtem: miként kaphattam el? Hetek óta otthonról dolgoztam, egyedül élek, senkivel nem találkoztam, amikor elhagytam a lakásomat, csak a boltig mentem le. 

Érdekes, de ezen a napon már nem volt rossz a közérzetem: volt egy kis lázam napközben, de olyan volt az egész, mint egy influenza. Jobb és rosszabb időszakok követték egymást. Aztán estére felment a lázam, de azért nem voltam elviselhetetlenül rosszul. Talán csak levertebben és fáradtabban feküdtem az ágyamban.

4.nap

Reggel kipihentebben ébredtem. Persze gyengébbnek éreztem magam, de ekkor már inkább az allergiás szénanáthámmal, a száraz köhögéssel és a nehezebb levegővétellel küzdöttem. De hát ezeket a tüneteket az asztmám miatt máskor is tapasztalom tavasszal, szóval hozzászoktam.

Aztán jött az este, ami maga volt a pokol. Egyik pillanatról a másikra 39,5-re ment fel a lázam és újra rám szakadtak a már megismert, borzasztó tünetek. Nem tagadom, bepánikoltam és sírva fakadtam. Csak a barátnőkkel és orvosokkal folytatott telefonok nyugtattak meg annyira, hogy el tudjak aludni.

5.nap

Szinte félve ébredtem, mit tapasztalok majd magamon. Nos, alig hittem el, hogy semmit. De tényleg semmit! Se láz, se hidegrázás, se levertség. A ritka köhögésen kívül, ami ugye az asztmám miatt normális és állandó, semmilyen más tünetem nem volt és azóta is teljesen jól vagyok.

Hála istennek, ez a titokzatos és ijesztő betegség, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is a szervezetemből.

Blikk