Zolika mosolyog, beszél, játszik, és megállás nélkül pörög. Elképesztő életerő van a kilencéves kisfiúban, akinek megrázó történetét decemberben osztottuk meg olvasóinkkal. A nagymamája, Marika egyedül neveli, amióta lemondtak róla a szülei.
Zoli édesanyja két fiút hordott a szíve alatt, és a várandósság hatodik hónapjában derült ki: az egyik baba húgyhólyagjában pang a vizelet, emiatt valószínűleg csak a vesetranszplantáció segíthet rajta. Ez négy éve történt meg. A születése után azonnal az intenzív osztályra került, ahol kisebb megszakításokkal tizennégy hónapot töltött. Édesapja időközben kijelentette: neki beteg gyerek nem kell, és egészséges fiával, Bencével, s az anyával külföldre költözött.
Zolikát a nagymamája vette magához, miközben a szülők minden kapcsolatot megszakítottak velük.
A kisfiúval és nagymamájával az idén huszonöt éves Transzplantációs Alapítvány nyári táborában futottunk össze, és boldogan újságolták: gyökeres fordulatot vett az életük.
– Zolika csajozik, nagyon szereti a lányokat, és a lányok is őt – mondta a büszke nagymama, miközben a medencében pancsoló unokáját figyelte. – Szeptemberben húgyhólyag-nagyobbító műtétje lesz, úgy néz ki, ezzel sikerül megoldani az alapbetegségét, és bízunk benne, hogy hamarosan magunk mögött tudjuk a nehézségeket. Ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni a segítséget, nagyon sok adományt kaptunk, erre szavak sincsenek.
A kisfiú hallása is sérült, de modern hallókészülékének köszönhetően egyre jobban kommunikál, már a szavakat is szépen formálja. A szakemberek szerint néhány év múlva szinte tökéletes lesz a beszédkészsége. A legnagyobb hírt azonban a végére tartogatta a kisfiú nagymamája:
– Felvette velünk a kapcsolatot Zolika édesanyja. Az interneten keresztül beszélgettek, sőt a testvérek is megismerhették egymást. Nem tudom elmondani, mit éreztem. Mindenki sírt. Bence néha angolra, Zolika jelbeszédre váltott, de értették a másikat. Megindító volt. Az unokámban most tudatosult, hogy van anyukája és testvére. Nagyon boldog, és talán a személyes találkozásra sem kell sokat várniuk.
– Beszéltem az anyukámmal – mondta később a csúszdán Zolika.
– Jó volt…
