Tizenöt évesen már túl volt az első vitorlázó repülős felszállásán. Most, 96 évesen Frankó Endre már az egyedüli Magyarországon élő, aki valaha vadászpilótaként szolgált az egykori Puma században. A pilóta civilként is nagyot alkotott, ő tervezte a János-hegyi libegőt. Utolsó életben maradt társát, Szentiványi Jánost idén januárban búcsúztatta, 98 éves volt. Egy lelkes fiatal rendező azonban még filmet forgatott a két veteránról, amit most Bandi bácsi tiszteletére levetítettek a szolnoki repülőmúzeumban.
Az alkalmat a Bors sem mulasztotta el. Bandi bácsit már korábban bemutattuk olvasóinknak, ezért meglepetésként elvittük neki az újságokat a róla készült cikkel. Ő pedig szívesen dedikálta a lapokat a megjelenteknek. Az utolsó „Puma” máig emlékszik, honnan jött a század neve.
– A parancsnokunk a fronton szerzett egy kölyökpumát, innen vettük a nevet – mesélte a Borsnak a főhadnagy.
– A bátyám egy évvel korábban kezdett repülni, és minden szombaton kivitt a gyöngyösi repülőtérre. Ez 50 kilométerre volt Egertől, ahol laktunk. Csak egy biciklink volt, ezért ilyenkor egyikünk hajtott, másikunk futott. Vitorlázógépekkel kezdtünk, ez lett egyre komolyabb – emlékezett Frankó Endre, akit a legjobb repülősökből válogattak ki vadászpilótának. – Kevesen voltunk. Számomra a legszebb élmény az, hogy nem lőttek le! Sajnos a bátyámat igen. Még a repülőmet sem találták el – mondta a pilóta, aki szerint ma is bármilyen gépet el tudna vezetni. Hisz levegőben mindegyik egyet tud: repülni. Hernáth Csaba, a film rendezője a Borsnak elmondta, a két pilótával a vakvéletlen hozta össze.
– 2016-ban a 2-es villamos vonalán leejtettek egy ötezrest, én adtam vissza nekik. Amikor megtudtam, kik ők, eldöntöttem, hogy filmet készítek róluk.
A legendás puma század
