<p>Előbb tantuszt, aztán kétforintost, végül telefonkártyát kellett az embernek a zsebében hordania a 20. században, ha valakit fel akart hívni nyilvános telefonfülkéből. Ma már teremtett lelket nem látni bennük, mégis vannak még – hivatalos nevükön – nyilvános távbeszélő állomások. Miért?</p>
Forrás: Knap Zoltán
Ha az ember Londonba megy, szinte kötelező fotózkodnia egy piros telefonfülkénél. Az utcakép jellegzetes elemei ezek, hiányoznának, ha nem lennének. Magyarországon nem nevezetesség a telefonfülke – már csak azért sem, mert folyton változott a kinézete az évtizedek során –, de a hazai utcákon is van még bőven belőlük.
3000-es szabály
Telefonálót szinte hétszámra nem látni bennük, hacsak nem turistákat, illetve még akkor jöhetnek szóba, ha vészhelyzet van: a 112-es segélyszám ugyanis ingyenesen hívható a nyilvános vonalasról.
A Magyar Telekomnak, ami a hazai „egyetemes szolgáltató”, ugyanis a mobilkorszakban is kötelessége utcai telefonkészülékeket működtetnie. Ezt jogszabály, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kijelölő határozata írja elő. Az alapelv az, hogy minden, háromezer fősnél kisebb helységben lennie kell legalább egy nyilvános telefonfülkének. Az ennél népesebb településeken pedig minden „megkezdett” háromezer lakó után legalább egy utcai telefon dukál. Tehát például Kaposváron a 2017. január 1-jei népességadat alapján (62 446 lakó) húsznak kell lennie, ám ha a somogyi megyeszékhely népessége átlépné a 63 ezret, már huszonegynek.
Alig egy órát
A távközlési cég a Bors érdeklődésére elmondta: jelenleg 5496 nyilvános telefont üzemeltet az országban. Ennek 90 százaléka közterületen van, a többi kórházakban, pályaudvarokon, bevásárlóközpontokban. Ez utóbbiak egyébként azok, amiket a statisztikák szerint a leggyakrabban használnak. Na, persze, nem olyan gyakran, mint 20-25 évvel ezelőtt.
Érdekesség, hogy a nyilvános telefonok forgalma épp a mobilkorszak hajnalán, a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején volt a csúcsponton, akkor egy ilyen készülékről havonta több mint 10 órát telefonáltak a magyar emberek. Ma már alig emeli fel valaki egy-egy fülkében a kagylót: havonta egy óránál is kevesebbet beszélnek egy ilyen telefonról.
Vécének használják
Az üzemeltetéssel természetszerűleg együtt jár a rendszeres karbantartás, ami nem feltétlenül örömteli feladat a telekomosoknak. A telefonfülkék ugyanis közkedvelt célpontjai a vandalizmusnak – főleg a fővárosban és a nagyvárosokban. Forgalmasabb helyeken szinte naponta okoznak kárt a készülékekben és magukban a fülkékben, illetve gyakori még, hogy nyilvános vécének használják őket – tudta meg a Bors. Ezzel egy évben több tíz milliós kárt okoznak a vandálok, amit a karbantartásra kötelezett Telekom fizet ki – illetve, ha úgy vesszük, végső soron mi, akik ilyen-olyan szolgáltatásra leszerződünk a céghez.
Egyébként, ha valaki megrongált vagy koszos telefonfülkét lát, bejelentheti a 1414-es ügyfélszolgálati számon. A Telekom – a bejelentés típusától függően – 24 órán belül intézkedik, és visszaállítja az „eredeti, üzemszerű állapotot”.
Mobilautomaták Bécsben
Lengyelországban az Orange nevű szolgáltató nem rejtette véka alá azt a véleményét, miszerint semmi szükség a 21. században telefonfülkékre. Az osztrák fővárosban, Bécsben pedig a metróállomásokon mobiltelefon-automatákat telepítettek a nyilvános állomások helyére. Ezek úgy néznek ki, mint mondjuk egy ital- vagy csokiautomata, csak épp kártyafüggetlen okostelefonok, külső akkumulátorok, szelfibotok és fülhallgatók sorakoznak bennük.
