Beszédközpontja kevésbé sérült a poénok pergő nyelvű professzorának, ám igen lassan, megfontoltan, akadozva tud csak kommunikálni a legendás nevettető több mint fél évvel is az agyi katasztrófája után. Mindeközben Sast szakszerű segítők és családja ápolja a nap 24 órájában.
Forrás: DFP
Ma hazánkban a leggyakoribb betegségek közé tartozik a sztrók. Akinek a környezetében él ilyen beteg, az jól tudja, hogy az agyi infarktus után sokan „fejben bezárva” maradnak. Ez azt jelenti, hogy bár az agyukban ott vannak a szavak, azok mégsem tudnak hangok formájában távozni.
A márciusban Thaiföldön kétoldali sztrókon átesett 80 éves Sas József a szerencsésebbek közé tartozik, már ami a kommunikációt illeti, ugyanis ha kicsit lassabban és szakaszosabban is, de emberfeletti akaraterejét és élni akarását bizonyítva ki tudja fejezni magát. A művész több mint fél évvel az életveszélyes egészségkárosodás után továbbra is rendszeres felügyeletre és szakszerű orvosi segítségre szorul, többek között fizikoterápiára és gyógytornára is. Telefonos megkeresésünkkor éppen ápolója, Misi foglalkozott vele, ahogy minden délelőtt teszi, ezért lánya, Ágnes fogadta a Bors hívását.
– Nagyon gondosan vigyáznak az édesapámra. Misi mindennap két órát foglalkozik vele, rendszeresen dolgoztatja, fejleszti. Kiviszi a levegőre, beszélgetnek és lefürdeti. Szerencsére neki nem sérült olyan súlyosan a beszédközpontja, de az ápolóval beszélnie is kell, hogy jobb legyen az állapota. Heti háromszor jön a gyógytornász, aki tetőtől talpig átmozgatja, illetve egy kedves hölgy, aki felvigyáz rá, ha én vagy az édesanyám nem lennénk itthon – mesélte Ágnes.
Magunk is megkerestük a legendás kabarékirályt, aki készségesen fogadta hívásunkat, sőt rögtön azzal kezdte, hogy még a rehabilitációja alatt is komoly munkában van.
– Hamarosan megjelenik rólam egy könyv, amit pár hét múlva mutatnak be. Nagyon jó a munka a szerzővel, Markos Zoltánnal, zseniálisan ír, ez már a harmadik könyvünk együtt – mesélte kissé lassan, ám szinte tökéletesen érthetően Sas, aki csupán kisebb szüneteket tart egy-egy gondolat között, mert mint korábban lánya mondta, könnyen elfárad. De azért annyi ereje mindenképpen volt, hogy üzenjen a rajongóinak.
– Nagyon jólesik, hogy gondolnak rám. Köszönöm, haladok a rehabilitációval, ez egy lassú gyógyulású betegség, itt nincs taktika, ezzel nem lehet szórakozni. Minden reggel tízkor jönnek hozzám, egy olyan ember, aki ehhez ért, félórát dolgozunk rajta, beszélgetünk – utalt Sas az ápolóval való kommunikációra, ami szintén elősegítheti a gyógyulását. Azt viszont maga se tudja pontosan, mikor térhet vissza a rajongóihoz, akik tűkön ülve várják, hogy újra megnevettesse őket a sztár.
– Összevissza beszélnek, aki igazán ért hozzá, az azt mondja: ne kérdezgessem, mert úgyse tudják – viccelődött, majd kisebb megakadás után hozzátette: Egy szilveszteri kabaré az egyelőre vágyálom marad, nagyon szeretném, de nem vagyok olyan állapotban. Egy kétoldali sztrók nem játék, nem lehet semmit sem erőltetni – mondta a komikus.
