<p>Bizarr művészet - ezt a címet viseli sorozatunk, melyben világhírű alkotók megdöbbentő, megbotránkoztató, sokszor sötét titkairól rántjuk le a leplet. Most azt a művészt vesszük górcső alá, akinek öncsonkításáról alighanem mindenki hallott már legalább egy - ha nem több - elméletet.</p>
Vincent van Gogh nem csak az 1800-as évek végének, de kétségtelenül az egész XIX. századnak - sőt, talán a teljes modern művészetnek - az egyik legismertebb alakja. A zaklatott életű posztimpresszionista festő nem csak munkáival, de karakterével és sorsával is mély nyomot hagyott az emberekben. Noha manapság a legnagyobbak közt tartják számon nem csak a művészetkedvelők, de a művészettörténészek is, életében nem jutott neki elismerés.
Van Gogh mentális betegsége jól ismert - mint ahogy az is, hogy 1888. decemberében levágott egy darabot a bal füléből, majd ennek következtében elmegyógyintézetbe került, két évvel később pedig öngyilkos lett.
De vajon miért csonkította meg magát?
A rövid válasz: a mai napig nem tudjuk. Számos, egymásnak alaposan ellentmondó elmélet született, de valójában eddig egyiket sem sikerült kétség nélkül bebizonyítani. Picit olyan ez, mint Hasfelmetsző Jack kiléte: több történész is állítja, hogy ismeri a teljes igazságot, ám az könnyen elképzelhető, hogy sohasem derül ki.
Az egyik legnépszerűbb teória szerint egy másik festő keze lehet a dologban. Van Gogh ugyanis ezidőtájt Paul Gauguinnal élt és alkotott egy fedél alatt a franciaországi Arles-ban. Sokak szerint egy alkalommal, hallucinációktól szenvedve egymásnak esett a két festő, majd a vita hevében van Gogh lemetszette egy pengével a saját füle egy darabját. A lemetszett húsdarabbal állítólag egy közeli motelbe indult, hogy egy ott dolgozó prostituáltnak adja.
Két német történész, Hans Kaufmann és Rita Wildegans szerint azonban némiképp máshogy zajlottak az események: ezek szerint az egész sztorit van Gogh találta ki, hogy védelmezze barátját - füle lemetszéséért ugyanis ő volt a felelős. Szerintük a vita hevében Gauguin - önvédelemből - kardot ragadott, ekkor történt az emlékezetes fülmetszés. A sebesült festőt kórházba vitték, ahol Paul Gauguin már nem volt hajlandó meglátogatni őt.
A német történészek 2009-es, A hallgatás szerződése című könyvükben azt fejtegetik, a művészek egyfajta - ki nem mondott - egyezséget kötöttek, hogy soha nem beszélnek senkinek arról, mi is történt azon az éjjelen valójában. Van Gogh az első incidens utáni levelében így ír Gauguinnak: "Hallgatni fogok erről, és így teszel majd te is." Később Gauguin egy barátjának így utalt van Goghra egy levélben: "Hallgat, és én nem panaszkodhatok emiatt."
Egy brit szakember, Martin Bailey szerint nem is járhatnánk távolabb az igazságtól, ha a közeli motelben dolgozó prostituáltat, vagy Paul Gauguint belekevernénk az öncsonkításba. A Dél műterme: Van Gogh Provance-ban című könyvében arról ír, a füllevágás egyértelműen arra vezethető vissza, hogy a művész megtudta: testvére - és támogatója -, Theo megnősül.
"A félelem vezetett az összeomlásához. A félelem, hogy egyedül marad mind érzelmileg, mind anyagilag" - magyarázza 2016-os könyvében Bailey.
"Vannak ennél jóval nevetségesebb elméletek is. Megvizsgáltam a tényeket, és az esküvő híre majdnem pont akkor jutott el hozzá" - teszi hozzá. Egyébként az a levél, amiben tudomást szerez a művész testvére házasságáról, nem maradt fenn, ám fennmaradt egy 1889. januári, amiből egyértelműen kiderül, hogy már tud a dologról, emellett vannak olyan adatok, mely szerint december 23-án - az öncsonkítás napján - egész biztosan érkezett egy levél van Gogh-hoz.
Durvább volt, mint azt bárki is hitte
Egy másik - szintén 2016-ban nyilvánosságra hozott - kutatás szerint jóval durvább volt az egész ügy, mint azt eddig bárki is sejtette. Bernadette Murphy ugyanis - többek közt - rábukkant annak a Felix Rey doktornak a jegyzeteire, aki kezelte a festőt. Ezekben a jegyzetekben szerepel egy rajz, ami világosan megmutatja: van Gogh nem csak a fülcimpája egy darabját vesztette el, de gyakorlatilag az egész bal fülét.
Murphy azzal is vitára kel, hogy van Gogh egy örömlánynak adta volna a lemetszett darabot. Szerinte valóban elvitte azt egy közeli motelben dolgozó hölgynek, aki azonban nem prosti, hanem szobalány volt. Gabriell - mert így hívták a hölgyet - egy súlyos kutyatámadást élt túl. Azért dolgozhatott a motelben, hogy az orvosi számlákat fizesse. Egy, a karján végigfutó, nagy seb emlékeztetett mindenkit a támadásra - alighanem van Gogh mentális zavarában emiatt gondolhatta, hogy majd ő "meggyógyítja a húst hússal". "Van Gogh olyan ember volt, akit rendkívül megérintettek a nehéz sorsú emberek" - írja Van Gogh füle: az igaz történet című könyvében.
