A szexuális megalázás minden formáját kiélte nevelt fián a tatabányai hitoktató, aki szabadulása után úgy helyezkedhetett el gyerekek közelében, hogy nem kellett erkölcsi bizonyítványt bemutatnia.
Forrás: Czerkl Gábor
Rémes, szörnyűségekkel teli gyermekkorról beszélt a Borsnak a nemrég letartóztatott tatabányai hitoktató nevelt fia. Róbert azután jelentkezett lapunknál, miután a Bors megírta: a gyanú szerint férfi egy általános iskolában egy hét- és egy kilencéves kislányt molesztált.
Közös sportolásból szexuális erőszak
A bíróság tíz esztendővel ezelőtt ítélte hét és fél évre B. R.-t. A férfi módszeresen, lépésről lépésre hálózta be nevelt fiát. Sportolói múltjából adódóan R. gyakran birkózott Róberttel, a játékok során mindennapos testi közelség alakult ki kettejük között. A férfiban szexuális érdeklődés támadt a gyermek iránt.
– A kezdeti molesztálások után, hat-hétéves koromban már mindenféle szexuális vágyát kiélte rajtam, mindenféle formában. A lakásunk mellett a hétvégi házban, de több alkalommal a sötét utcán is megerőszakolt. Ilyenkor befogta a számat, hogy a fájdalomtól ne tudjak kiabálni – idézte fel a Borsnak a döbbenetes részleteket Róbert, akit nevelőapja aktus közben egyszer le is videózott.
Veszélyes a társadalomra
B. R. 2007. szeptemberétől több mint egy évet ült előzetesben Székesfehérváron. A szakértők akkoriban megállapították: nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, nincs tudatzavara és nem szenved szellemi leépülésben sem. Személyiségzavara ugyan fennállt, de az elmebetegség szintjét nem érte el. Folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak miatt ítélték el. A tettei jellegére tekintettel – ahogy az ítélethirdetéskor fogalmaztak – a vádlott méltatlan a közügyekben való részvételre, ezért hét évre eltiltották azoktól, s veszélyesnek is titulálták a társadalomra.
Kibeszélte magából a fájdalmát
Ki lehet hitoktató?
A korabeli szakvélemények szerint Róbert érzelmileg súlyos fokban sérült, traumatizáltságának jelentős szexuális hátterű tartalma van. A poszttraumás stressz mellett szorongás, depresszió, paranoia és hisztéria is kialakult nála, de ezeken sikerült túllépnie.
– Sokáig azt hittem, senki nem értené meg a fájdalmamat, elfojtottam magamban a sérelmeket, a legtöbbet végül mégis a beszéd segített. Ez ment a legnehezebben, de az elfogadáshoz ez adta a legtöbb erőt. Beszéltem pszichológussal, a családtagokkal, barátokkal, de az akkori osztályom előtt sem titkoltam a múltamat, amikor megkérdezték, hogy miért járok tárgyalásokra – mondja Róbert.
