Kőbaltákat, pengéket, díszvereteket, sőt emberi és állati maradványokat is találtak a bronzkorból az Aggtelekhez tartozó cseppkőbarlangban. A sziklaüreg fontos kultuszhely volt.
Közel négy év munkája ért révbe pénteken este, amikor bejelzett Sándor Lajos amatőr fémkereső detektora a Baradla-barlangban. Egy 3200 éves, összesen 59 tárgyból álló páratlan leletegyüttest talált az ELTE régészeivel. Eddig ekkora leletgyűjtemény pedig még nem került elő a Magyarországon és Szlovákián keresztül húzódó barlangból.
– Általában lándzsahegyeket jelez a műszer, de találtunk már kisebb arany- és bronzkincseket is. De ebben az esetben azonnal érzékeltük, hogy egy sokkal összetettebb leletegyüttesről van szó – kezdi a Borsnak dr. Szabó Gábor, az ELTE ásatásvezető régésze.
Mielőtt bármit is tennének, a régészek dokumentálják mindazt, amit találtak, rögzíteni kell a leletek pontos helyzetét, mielőtt kiemelik a földből. A tárgyak kibontása után a kutatók háromdimenziós fotókat is készítenek, csak ezek után kezdik el nagyon óvatosan felszedni a tárgyakat.
Találtak díszített bronzvereteket és fecskefarok alakú csüngőket, valamint emberi és állati maradványokat is, ezek alapján a régészek úgy vélik, a barlang ezen része szentélyül szolgálhatott.
– Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy ősi szent helyet. Ha valaki most bemegy, teljesen sötétben ma is megérzi ennek a térnek a misztikus hangulatát – mondja dr. Szabó Gábor. Ezen a helyen nagy valószínűséggel áldozatokat mutattak be, beavatási szertartásokat végeztek.
Mivel a barlangi vízfolyások vastag mésztufaréteget raktak le évezredek alatt a padlóra, szinte tökéletes alakjukban maradtak meg a kerámiák, edények és a különböző ősi rítusokhoz használt kellékek. Az ásatásvezető szerint a barlang emiatt olyan, mint egy ősi konzerv, a mésztufaréteg alatt minden megtartja az eredeti állapotát.
– Ha ez tényleg egy ősi szent helyként működött, akár az Alföldről is érkezhettek ide emberek. Magyarország legnagyobb barlangja már az őskorban is távoli régiókból vonzhatta a zarándokokat. Elképzelhető, hogy az állatokat lábon hajtották ide az ünnepélyekre, rituálékra – fejtegette a régész.
Ha sikerül gyorsan restaurálni, megtisztítani ezeket a páratlan kincseket, úgy fél év múlva már a Nemzeti Múzeumban lehetnek.
– A legszerencsésebb az lenne, ha a barlang közelében tudnák a látogatók megtekinteni a műtárgyakat. Így ott pihenhetnének tovább, ahol mindig is voltak, és egy kicsit vissza is adjuk őket a misztikus helyszínnek – mondja a régész.
