A vasalást egy háziasszony sem ússza meg. Milyen egy ideális vasaló? Csak úgy ne emeljen le találomra egyet!
A túl könnyű vasalókkal ugyan kényelmes a vasalás, de kevésbé hatásos is. Ha nincs elég nyomóerő, akkor a ruha gyűrött marad, és minél kisebb a súlya, annál nagyobb erőkifejtésre van szükségünk. A súly összefüggésbe hozható a teljesítménnyel is, mert ahhoz, hogy nagyobb gőzmennyiséget tudjon előállítani, robusztusabb kialakításra és fűtőbetétre van szükség.
A nagyobb teljesítményű hamarabb felmelegszik. A 2400 wattos készülékek a csúcshőmérsékletet fél percen belül elérik, de a 2000 wattosak már a jobb készülékek közé sorolhatók.
A vezeték nélküli vasalónál nem kell a gyakran útban levő zsinórral bajlódni, de 15–30 másodpercenként vissza kell helyezni a felfűtést végző állványra. A felmelegedéshez 3–5 másodperc is kell, és csak utána folytathatjuk a vasalást.
A karcállóság legyen a fő szempont. Kaphatók acél vagy teflonfelületek, kerámia-, alumínium-, de még üvegtalpúak is. A teflon előnye, hogy nem tapad rá a textil. A keményebb felületek kevésbé sérülékenyek, ami azért fontos, hogy az érzékenyebb ruhák szálai ne sérüljenek. Ebből a szempontból az alumínium a legrosszabb választás. A kerámiatalpak ideálisak, mert jól tisztíthatók, és bármilyen textil jól vasalható velük. A hegyes orrúval könnyebb az ingek vasalása.
Jó, ha van automata tűzvédelmi funkciója, aminél, ha nem mozgatjuk a vasalót, egy idő után kikapcsol magától. Gyakorlatilag ma már minden jobb kézi vasaló rendelkezik gőzölés vagy spriccelés funkcióval, azonban ezeknél érdemes csepegésgátló rendszerrel ellátott darabot venni, mert nincs annál idegesítőbb, mint amikor a vasalóból szivárog a víz, ha éppen nem gőzöl az ember.