Több napon át tartó akcióval sikerült egy időre ürgementesíteni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér egy részét. Nem ők <br /> az egyedüli védett lakói a ferihegyi füves pusztaságnak,amit kifejezetten kedvelnek, de miért kell őket elköltöztetni?
Nem érdemes manapság követni Petőfi Sándor Arany Lacinak című versét, ugyanis egy családi ház árát is kiönthetjük a vízzel együtt, ha ürgefogásra adnánk a fejünket. Az állatok ugyanis védettek. Amúgy városokban nem is találkozhatunk velük, annál jobban szeretnek viszont a repterek gondosan nyírt füves területein megtelepedni.
A reptér nekik tágas mező
Így van ez Ferihegyen is, ahol általában legalább ezer ürge közt szállnak fel és landolnak az utasszállítók. Ideális a reptér a jószágoknak, hiszen ember nem zargatja őket. A repülésre persze önmagukban nem lennének veszélyesek a kistestű rágcsálók, viszont a rájuk vadászó, nagyobb ragadozó madarak már igen. Egy ilyen madár, ha a hajtóműbe kerül, akár visszafordulásra is kényszerítheti a gépet, amire volt már példa, ám ez a legszélsőségesebb eset.
– Nálunk van az egyik legnagyobb állomány, ezért évente 50-60 példányt szoktunk elköltöztetni – mondta a Borsnak Kis Ferenc, a reptér környezetvédelmi vezetője. – A repülésbiztonság a fő szempont, de az is, hogy ezek az állatok védettek, természetvédelmi értékük példányonként 250 ezer forint. Viszont nekünk sok van, így szívesen adunk másoknak.
Ahogy a birkák legelik
A kisebb repterek egyébként rosszabb helyzetben vannak abból a szempontból, hogy oda rendes, beton alapú kerítés híján könnyebben bejutnak az ürgék. Manapság az urbanizált területek közt a reptér az, ami leginkább hasonlít a mezőgazdasági földekre: akaratlanul úgy nyírják ott a füvet, ahogyan azt a birkák, marhák, lovak is lelegelik.
Előfordulhat az is, hogy egy építkezés miatt kell ürgéknek új helyet találni. És fordítva: az is gyakorlat, hogy ha az állam kezelésébe kerül egy jó, ürgéknek is alkalmas élőhely, akkor oda telepítenek belőlük. Ferihegyről általában nemzeti parkokba kerülnek gondos előkészítőmunka után.
Új lyukakat ásnak nekik
– Négy napon át, csatárláncban, három méterre egymástól végigfésültük a területet a nyári hőségben, lyukakat keresve. Ezeket aztán megjelöltük, és csapdákat szereltünk fel. Persze ezek csak befogásra szolgálnak.
Ha ez nem vezet eredményre, jöhet a klasszikus módszer, az öntés – magyarázta el a Borsnak egy ilyen akció forgatókönyvét Altbacker Vilmos. A Kaposvári Egyetem Környezettudományi Intézetének ürgeszakértője hozzátette: mindig előre feltérképezik az új helyet is, ahová költöztetik a befogott állatokat. Megássák nekik a lyukakat is, ettől azt remélik, hogy hamarabb megbarátkoznak az új „lakásokkal” az állatok.
Téli álomra hajtják a fejüket
