Az ország legsikeresebb karikaturistájának, Sajdik Ferencnek az életművéből nyílt kiállítás. Neki köszönhetjük a Pom Pom meséit és a Nagy Ho-ho-ho-horgászt.
Forrás: Punger Tamás
Kicsik és nagyok hosszú sorokban várakoztak Budapesten, a Várnegyed Galériában, hogy autogramot kérjenek Sajdik Ferenctől, miközben megcsodálták a legsikeresebb kiállított karikatúrákat. Sajdik Ferenc és Csukás István művein generációk nőttek fel.
– Külön öröm, hogy sokan eljöttek, akik már anyukák, apukák, egyikük azzal viccelődött, hogy csak alibiből hozta magával a gyerekeit, mert Sajdik rajzai a gyerekkorukba repítik vissza őket – mondta lapunknak meghatódva Csukás István.
Megmentette a Főkukacot
Sajdik Ferenc hozzávetőleg 300 könyvhöz készített illusztrációt. Elárulta, hogy teljes élete során mindössze egy felkérést utasított vissza, a Bronte-féle Üvöltő szelekhez kértek grafikákat, úgy gondolta, hogy ennél még a Halotti beszédet is könnyebben tudná illusztrálni. Megtudtuk azt is, hogy Csukás eredetileg horogra akarta szúrni a Nagy ho-ho-ho Főkukacát, amit ő végtelen állatszeretete miatt nem engedhetett, ezért rajzolt neki inkább egy derékszíjat.
Csukás Istvánnal együtt tökéletes szerzőpárost alkottak, az író első pillanattól ráérzett a Sajdik-féle fantáziavilág hangulatára. Egymás után születtek meg a legképtelenebb figurák, a Radírpóktól Festéktüsszentő Hapci Benőn vagy az Óriástüdejű Levegőfújón át a Lesbőltámadó Ruhaszárítókötélig.
Kitalálták egymás gondolatait
– Annyira egymásra tudtunk hangolódni, hogy szinte meg sem kaptam a szöveget és már meg is született hozzá a rajz, és fordítva is így volt – tette hozzá Sajdik Ferenc.
Sajdik Ferenc harminc éven át a Ludas Matyi nevű élclapnál rajzolt, egyik sorozata A jövő század állatai címet viselte: a lehető legfurcsább teremtményeket álmodta meg hétről hétre. Ebből nőttek aztán ki a mindenki által ismert Pom Pom meséi. Csukás István lapunknak bevallotta, hogy ez a kedvence az összes meséje közül, egyszerűen azért, mert végre lány a főhős és eltér a megszokott állatmeséktől, szereplői képzeletbeli lények. Sajdiknak pedig Gombóc Artúr lett a kedvenc szereplője.
Küszöbön állt Hollywood
A világ máig leghíresebb rajzfilmes rendezői: William Hanna és a New York-i Joseph Barbera kínáltak hollywoodi karriert a meseszerző párosnak, a 70-es években azonban ebből nem lehetett semmi.
– A Frédi és Béni szerzői, Hanna és Barbera meghívtak minket Hollywoodba, egyéves szerződést kínáltak. Bevallom, addig azt hittem, hölgyekről van szó. Azt akarták, hogy írjak nekik mesét, a Sajdik meg rajzolja meg. Hihetetlenül boldogok voltunk, örömömben futkostam összevissza, fordultam fűhöz-fához, hogy kimehessünk. Szó sem lehetett róla, a pártvezetés nem engedélyezte. Pedig ígértük, hogy rengeteg dollárt hozunk haza, és nem akarunk disszidálni. Ez azért volt nagy baj, mert a Sajdikkal fiatalok voltunk, és ez egy csodás kiugrási lehetőség, és kaland lehetett volna az életünkben. Végül az lett belőle, hogy itthon csináltuk meg a Filmgyárban a kétrészes sorozatot a Pom Pomból – mondta Csukás István a kiállítás megnyitója után.
