Megrázóan fájdalmas történetet mesél el a múltjából Dobos Attila. A szerelmi csalódását csak úgy tudta túlélni az énekes-dalszerző, hogy megtalálta Istent.
Forrás: MTI
Némi derékfájásától eltekintve remekül érzi magát Dobos Attila, aki alig várja a januári, 50+ éves Táncdalfesztivált, ahol ezúttal zongorával adja elő az Isten véled, édes Piroskám és a Boldogságtól ordítani tudnék címû számot. A legendás slágerek előadója eredetileg általános orvos akart lenni, de helyhiány miatt átirányították a fogorvosi karra. Ma főszerkesztője, kiadója egy rangos fogászati szaklap magyar kiadásának.
– Kitűnő eredménnyel szereztem újságíró-diplomát. Most az általam nyolc évig szerkesztett és kiadott Nemzetőr hetilap újabb kiadását szervezem. Emellett „ifjú” apuka is vagyok! – büszkélkedik Attila, akinek három gyermeke van a negyedik házasságából.
– A legidősebb lányomnak nem vagyok a vér szerinti apja, Mimi két és fél éves volt, amikor megismertem a feleségemet. Utána következik a tizennégy és fél éves fiam, Attila, aki a büszkeségem. Alaposan a „fejemre nőtt”, 187 centi magas! A legkisebbik lányunk a tizenhárom éves, gyönyörű Mercédesz. A gyerekek zongoráznak, gitároznak, énekelnek. Négy vér szerinti gyermekem és öt unokám van. Az első házasságomból, ami tizenegy hónapig tartott, született Andrea, aki fogorvos. Tőle van két felnőtt unokám, egyikük szintén fogorvos. Attila állítja, legnagyobb slágerei, az Isten véled, édes Piroskám, a Nyári zápor, a Se veled, se nélküled, a Kövek a vízparton mind gyorsan készültek, fél-egy óra alatt.
– De az egy kivételes pillanat, a jóisten sugallja, itt van, le kell írnod. Ilyenkor félig lehunyom a szememet, és csak hallgatom a zenét, amit küld nekem. Esküszöm, magamtól még nem írtam sikeres zenét! Mindent kaptam. Mélyen hívő vagyok, és boldog, amióta Istent megtaláltam. Ez akkor történt, amikor Németországban Mary Zsuzsi egyik napról a másikra elhagyott, és beállt a Klapkához sztriptíztáncosnőnek. Míg megnéztem egy fogorvosi állást, otthagytam Zsuzsit a hat hónapos babánkkal. Boldogan mentem vissza, hogy megvan az állás. Erre azt válaszolta hűvösen, hogy ez neki már mindegy, mert ő ittmarad a Klapkánál. Azt hittem, ott halok meg.
Bolyongtam a városban, és bementem egy üres templomba. Próbáltam imádkozni, Uram, mutasd meg, hogy vagy-e? Egy panzióban szálltam meg, egész éjjel ébren voltam. Másnap reggel megyek le a lépcsőn, ködös, őszi idő volt. Egyszer csak egy erőteljes hangot hallok az égből. Maga az Isten szólított meg! „Miért félsz, én mindig veled vagyok!” Esküszöm, hallottam Isten hangját!
Gyönyörű, szeretettel teli bariton volt. Egész testemben megrázkódtam. Reszkettem, és eleredtek a könnyeim, de mintha dézsából öntenék. Eközben hihetetlen eufóriát éreztem. Amikor erről beszél, elerednek a könnyei. Sírás nélkül nem tudja felidézni. – Azóta boldog vagyok, pedig jöttek csapások, nehézségek, de bennem mindig a napsugár sütött.
– Magyar bibliakörbe jártam, ahol egy tanítómesterem azt mondta: Attila, nyugodtan tegye próbára az Istent, meglátja, maga mellett áll. Akkor kezdődött a harc a gyerekért. Klapka akkor három nővel élt együtt, Zsuzsi volt a negyedik. München mellett egy faluban kaptam állást, oda költöztem. Minden hétvégén mentem Düsseldorfba hétszáz kilométert, hogy a kislányomat babakocsiban sétáltathassam. Nem szakíthatták el tőlem! Zsuzsi nem törődött a gyerekkel, a sztriptízes lányok gondozták. Az volt a célom, hogy ebből a fertőből elhozzam.
Tizenegy hónapos volt Angéla, amikor az apja kalandosan, de jogszerűen „ellopta”!
– Zsuzsival megegyeztünk, hogy én fogom nevelni. Kibéreltem egy lakást Münchenben, és találtam egy idős magyar nénit a bibliakörben, hogy pesztrálja a babát, míg dolgozom. Zsuzsi minden feltételét teljesítettem, mire az arcomba röhögött: nem gondolod, hogy odaadom a gyereket! Amikor elmentek Klapkával a Kanári-szigetekre nyaralni, a babát az egyik sztripperre hagyta.
– Elhoztam a babát, mintha sétálni vittem volna, írtam, ne várja vissza, mire az Klapkáék után telefonált. Erre mit tettek Zsuzsiék? Meghosszabbították a nyaralást! Hónapok teltek el, mire az ügyvédjétől levelet kaptam, amiben anyagi követelések voltak, szó sem esett a gyerekről. Angélának anyja helyett anyja voltam, pelenkáztam, etettem, tanítottam. A mai napig könnybe lábad a szemem, amikor anyák napján kapok tőle egy virágot.
