Nyíri-Kovács Patrícia négy éve Bora Bora foglya, ahova állítása szerint férje csalta ki, és azóta sem tudott távozni kisfiával a jogi huzavona miatt. A lány apja éhségsztrájkba kezdett.
Mit szól édesapja lépéséhez?
Mélyen megérint, hogy mi mindenre képes értünk, de rettenetesen aggódom érte. Innen tehetetlennek érzem magam, ráadásul a férjem még ezt is fel akarja használni ellenem a perben, hogy elvegye tőlem a kisfiunkat.
Négy éve vannak Bora Borán. Hogy tarthat egy válóper ennyi ideig?
A mi válóperünk nem csak bonyolult, de minden jogalapot nélkülöz. Nyaralni jöttünk ide, három hónapra béreltünk szállást, és a visszaútra szóló repülőjegyeink is megvoltak. Ehelyett évek óta járunk a bíróságra. Az én kérelmeimet elutasították, pedig csak azt szerettem volna, hogy legalább szabadságra hadd jöhessen velem haza a fiam az egyetlen hivatalosan bejelentett lakcímére. Nem is érti Noah, hogy míg osztálytársai elutaznak vakációzni, ő miért nem mehet sehova.
Melyikük bírja nehezebben: ön vagy a fia?
Azt hiszem, én, hiszen Noah még sok mindent nem fog fel, és próbálom megvédeni. Engem érnek a pofonok, miközben nem én hoztam ide a családomat, nem én bántottam és zártam el őket a világtól. Az emberek félvállról veszik a szabadságot, mindaddig, amíg nem kerülnek ilyen helyzetbe.
Lehet, hogy előbb nő fel Noah, s koránál fogva maga dönthet arról, hova megy és kivel, minthogy vége legyen az ügynek?
Minden lehetséges, de milyen apa szeretné azt a saját szeretett fiának, hogy egy kis szigeten éljen, messze a családtól, a barátoktól, a saját kultúrától, gyökereitől?
Sok magyar szívesen cserélne önnel és a bora borai „börtönnel”...
Bora Bora luxusszállodás kis szigetei valóban gyönyörűek, egy-két hétre. Mi viszont negyedik éve rostokolunk a fő szigeten, ahol két bolt, két benzinkút, egy kávézó, valamint gyöngyboltok találhatóak a kátyús, veszett kutyákkal tarkított út mentén. A házak lerobbantak, a szennyvíz a tengerbe folyik, így a legtöbb helyen nem lehet a vízbe menni. A szemetet összevissza dobálják, autóroncsok mindenhol, s az itteni trópusi betegségeket sem kívánom senkinek.
Nem gyötri a honvágy?
Dehogynem. Néha olyan erősen álmodom az otthoni házról, hogy még az illatokat is érzem. Kint ülünk a kertünkben mindannyian, Igor kutyával együtt, és körülvesz a szeretet... Ilyenkor szörnyű felébredni a valóságra.
