A 77 éves, jégkék szemű westernsztár feleségével, a 82 éves, Oscar-díjas színésznővel látogatott Magyarországra. Franco Nero és Vanessa Redgrave a lapunknak adott interjújában elárulta, miért vártak negyven évet a házassággal.
Milyen érzés, hogy nemcsak színészként, hanem párként is önöket választották az Európai Film Nagyköveteinek a 16. Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon?
Nero: A díjak azért fontosak, mert azt jelzik, jó munkát végeztünk az életünkben. Jó filmek, jó alakításokat nyújtottunk, és az emberek szerették őket. Sok-sok év elteltével, ahogy megöregszünk, a szakma ezért díjakat osztogat.
A hatvanas-hetvenes években számtalan westernben pásztázta a sivatagot jégkék szemeivel, azonban utána szinte eltűnt a műfaj! Mi lett a westernnel?
Redgrave: Csak egy szóra: a westernek visszatérnek. Ott van például Tarantino Django elszabadul című filmje, amiben Franco is szerepelt.
Nero: Tudja, 5–6 éves fiú voltam és sokat álmodoztam. Az egyik álmomban egy lovas volt, kalappal a fején. Fehér lóval vágtatott végig a hegyeken. Ez egy megérzés lehetett.
Innen már csak egy lépés lehetett a filmezés...
Nero: Egy öreg afrikai mondta nekem: korán felkelhetsz, de a végzeted fél órával korábban fog felkelni. Ez volt az oka, hogy westernkészítésre adtam a fejemet. Elfelejtették sajnos, hogy míg csináltam egy westernt, utána öt más műfajú filmet is forgattam olyan rendezőkkel, mint Buñuel vagy Fassbender. Az amerikai sztárok, mint Paul Newmann vagy Robert Redford, akik szintén csináltak western- filmeket.
Milyen a jó western?
Nero: Egy jó politikai film lehet belőle. Az eredeti Django a mexikói emberek elnyomását mutatta be, Quentin Tarantino Djangója pedig a feketékét.
Miért nem készültek ilyen mennyiségben az utóbbi években vadnyugati alkotások?
Nero: Sok olcsó vacakot készítettek és így meghalt a műfaj. Most azt tervezem, hogy egy új Django-filmet készítek, már egy kiváló amerikai író dolgozik a forgatókönyvön.
Redgrave: Az én meglátásom szerint a western egy verziója a morális helyünknek és az aktuális világunknak.
Oscart nyert 1977-ben a Julia című filmért, több mint 100, díjnyertes alkotásban szerepelt. Hogyan sikerült megtalálnia az egyensúlyt a hollywoodi és a kis európai filmek között?
Redgrave: Miért mondja, hogy egyensúlyt? Tévedés van a fejében, drága! A legtöbb színésznek, mint nekem, nincs tervünk – ahogy Franco mondta –, szeretünk valami mást csinálni. De közben minden lehetőséget és ajánlatot meg kell fognunk, amit elénk raknak.
Tavaly volt szerencsém látni önt az Örökség című darabban a londoni Young Vic Theatre-ben.
Redgrave: Oh, megható, nagyon kedves! Mit gondol, miért vállaltam el a darabot?
Az egyetlen női szerep a darabban, nagyon izgalmas, igazi katarzissal a végén?
Redgrave: Így igaz! Imádom a színpadot, most fejeztem be egy darab megírását, amit rendezni is szeretnék, sőt játszani is benne. A címe: Bécs 34’ München 37’ Családi album.
A hatvanas években ismerkedtek meg, évekig randevúztak, született egy fiuk, majd szétmentek, ön többek között 15 éve élt együtt magával James Bonddal, vagyis Timothy Daltonnal...
Redgrave: Mit jelent az, hogy randizni? Nagyon régimódi! Olyan, mint egy régi amerikai filmmagazinból lenne ez a szó az 1950-es évekből. Összességében: nagyon jó időt töltöttünk együtt Francóval, mindig is jól elvoltunk.
Végül évtizedekkel később újra egymásra találtak, sőt 2006-ban közel a hetvenhez össze is házasodtak.
Nero: Ekkor volt itt az ideje, mindenkitől elnézést kérünk az elnapolásért! (nevet)
Évente még mindig több filmet forgatnak: hogyan töltik a szabadidejüket?
Együtt: Róma mellett vagy egy gyönyörű helyünk, ahol pihenünk. Borral és olívával foglalkozunk. A gyerekeink és unokáink összejönnek és együtt vagyunk, játszunk, leginkább kártyázni szoktunk.
