Automatikusan szervdonorrá válunk a halálunk után, ha csak életünkben nem teszünk nyilatkozatot ez ellen. Ma életet mentő szervátültetések 8 százaléka marad el azért, mert az elhunyt rokonai tiltakoznak.
Minden eddiginél több szervátültetést végeztek el hazánkban tavaly, összesen 505 transzplantációt. Bár még mindig körülbelül dupla annyi szervre lenne szükség, mint amennyi átültetést tudnak végezni, a transzplantációk száma folyamatosan nő. Élen jár az átültetésekben a Semmelweis Egyetem, ahol összesen 327 alkalommal kaptak a betegek új szervet. Új szívet 62 ember kaphatott a tavalyi év során, néggyel többen, mint 2017-ben.
Itthon egyedülálló módon szív, máj, vese, hasnyálmirigy és tüdő, vagyis az összes transzplantálható szerv átültetését el tudják végezni.
Sokan azonban nem tudják, mi a módja annak, hogy donorok lehessenek. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója szerint a magyar lakosság kiugróan magas hányada, 73 százaléka ajánlaná fel szerveit. De csak 23 százaléka ismeri a feltételezett beleegyezés elvére épülő jogrendet. Azaz, kizárólag akkor lehet az elhunytból szervet kivenni, ha életében ez ellen nem tett írásos nyilatkozatot. Ha nem nyilatkoztunk arról, hogy nem szeretnénk a szerveinket felajánlani, agyhalál esetén donorrá válunk. Kivételt képeznek a kiskorúak, akiknél szülői engedélyre van szükség az adományozáshoz. Mihály Sándor szerint a donációknak így is a 4–8 százaléka marad el nálunk amiatt, mert a családtagok nem egyeznek bele.
Magyarországon élő ember is adhat szervet, de csak vesét, májat és tüdőt. A donornak azonban nagyon közeli rokonnak kell lennie, vagy aki bizonyíthatóan nagyon szoros kapcsolatban áll az új szervre váróval.
