Kislányának akart örömet szerezni, de mára már művészi szintre fejlesztette az alkotást a Bécsben élő Lovas Zsuzsanna.
– Három gyermekem van, a legkisebb kislány – mesélte Zsuzsanna a Borsnak. – Nem akartam, hogy rózsaszín, csillogós, művilág babaházakkal játsszon, ezért inkább magam készítettem neki a valóságot tükrözőket. Azok még olyanok voltak, amiket kézbe lehetett venni. Ő kinőtt belőle, én benne ragadtam.
– Ezek már inkább kiállításra valók. A téma szabad, mindent magam találhatok ki. Az utca is így lett a férjem után Schwarze. A lényeg, hogy minden méretarányos legyen és valósnak látsszon – foglalta össze az édesanya.
Amikor valaki a fényképeket látja, azt hiszi, hogy valós méretűek, de például a kamra csak tizenhat centi magas. A zöldségesbódénál minden egyes szőlőszem külön munka eredménye. Sok minden készül süthető gyurmából, amit a kisütés után lehet megfesteni.
– Az újságosbódénál a színes magazinok címlapjait nyomtatásban kicsinyítettem le. Legalább hatszázat. A virágok színes papírból készülnek, a leveleknél a papírt bevizezem, megformázom, majd megszárítom. A legsikeresebbnek azt a miniatűrt tartom, ami egy szegényes, mégis békességet sugárzó szabolcsi házat ábrázol – mesélte.
A jelenlegi készlet körülbelül húsz darabból áll. Sok helyet nem foglalnak, van egy raktáruk, ott ezek is elférnek.
– Általában iskoláknak vagy kiállításokra adok kölcsön. Szentimentális vagyok, el nem adok belőlük, mert akkor csak egy ember örülhetne neki – mondta Zsuzsanna.
