Ki ne hallott volna olyan történetről, amikor egy idős házaspár egyik tagja elhunyt, majd nem sokkal később a férj vagy feleség is itthagyja az élők sorát? Puszta véletlenről lenne szó, vagy van ennek tudományos magyarázata is?
Bagdy Emőke pszichológus professzor, pszichoterapeuta, aki fejlődéspszichológiai tudományos alapokon és klinikai terápiás tapasztalataira hivatkozva tárja fel, miért lehet életveszélyes a magány.
– Az ember alapvetően társas lény, már a méhen belül sem voltunk egyedül. Nem tudunk kapcsolat nélkül élni, hosszú távon képtelenek vagyunk kapcsolatoktól megfosztottan létezni – magyarázta a Borsnak Bagdy Emőke.
Ölni is képes a magány
– Társaktól elkülönítve az elme épsége is veszélybe kerül. Az összeszokott házaspárokat különösen erős kötelék fűzi össze. Életük közös élményeiből fonódik össze létezésük értelme, értéke. Mély szeretetkapcsolat szövődik ilyen esetekben a pár között. Ebben döntőbb már a biztonság, a ragaszkodás, a kölcsönös egymásra utaltság, és nem elsősorban az érzelmek hőfoka. Amikor már esendőbbé válunk, akkor nagyon sokat tud jelenteni, hogy ott van számunkra a másik – mondta a szakértő, aki szerint a magány képes arra, hogy megbetegítsen.
Ha már nincs kivel, nincs kiért, nincs miért élni, akkor az élet elveszíti az értelmét. Aki párban van, annál a ragaszkodás ereje, a kötődés, az összetartozás, a szeretet tud olyan nagy lenni, hogy ez az éltető, sőt túlélést is elősegítő erő.
Depresszióban gyengül az immunrendszer
Angyal András, egy Amerikában élő magyar származású pszichológus írta le a szükségeltségi szükséglet fogalmát. Ez azt jelzi, hogy az egészségi állapotunk, életkedvünk, jövőképünk döntő mértékben függ attól, hogy
van-e olyan ember az életünkben, aki számunkra a legfontosabb. Bagdy Emőke hozzáfűzi: idős korú együttélés esetén ez a szükségeltségi szükséglet nagyon magas.
– Eszerint ha az egyik eltávozik az életből, akkor a másik számára az élet értelme kiüresedik. Kiért élek? Miért élek? Ilyen kérdéseket tesznek fel magukban. Ha nem tudnak rá választ adni, akkor sokan összeroppannak, a jövőképük elhomályosodik – tette hozzá Bagdy Emőke.
Érdekes tény, hogy ha már úgy érezzük, nincs kiért, nincs miért élni, akkor a szervezet
biológiai szempontból is feladja. Ez nagyon veszélyes, mert így olyan üzeneteket küld az illető az egész szervezetének, így az immunrendszerének is, hogy úgysem érdemes már működnie. Ennek hatására pedig tényleg képes gyengébben működni, ami miatt sorra jöhetnek a betegségek.
– Depressziós embereknél tudományosan igazolt, hogy az immunrendszerük is gyengébben működik. Valójában a végtelen elkeseredésben a szervezet is feladja, és képes odáig jutni, hogy meghal az illető – mondta el a szakember.
Drasztikus vége is lehet
Komáromi Zoltán háziorvos húsz- éves praxisa során számos olyan esettel találkozott már, amikor egy idős betege halála után a pár másik tagja is rövid időn belül meghalt.
– Ilyenkor olyan szoros szimbiózis alakul ki a házastársak között, hogy nem tudják elképzelni az életüket a másik nélkül. Gyakorlatilag ez olyan, mintha egy életet élnének. Halál esetén az ittmaradt fél eshet olyan depresszióba, hogy úgy dönt, önkezével vet véget az életének. De sokszor elég egy kevésbé drasztikus módszer is ahhoz, hogy hamar eltávozzon a másik fél is. A tartós szorongás olyan szomatikus betegségeket tud okozni, ami könnyen halálos lehet. De vannak a szorongásnak másodlagos következményei is, ami szintén végzetes lehet. Ilyen például, hogy az idős ember nem veszi be a gyógyszereit, vagy nem megy el az influenza elleni védőoltásra, és elviszi egy tüdőgyulladás – mesélte el a Borsnak a háziorvos.
Ahhoz, hogy ezek a dolgok elkerülhetők legyenek, mindkét szakértő szerint a családnak kell figyelmesnek lennie, és kialakítani egy olyan erős védőhálót, ami megakadályozza, hogy kárt tegyen magában ilyen vagy olyan formában az idős ember. Ugyanakkor Nyakas Gábor kutyavi-selkedési szakember szerint sokat segíthet az is, ha háziállata van a nyugdíjasnak, róla ugyanis továbbra is gondoskodnia kell, ami által elkerülhető a depresszió.
Feleségével ment a másvilágra
