Háborús szakács lehetett a spanyolnátha első betege

Az 1918–19-es spanyolnátha az emberiség történetének egyik legpusztítóbb járványa volt. A világ lakosságának mint­egy 3-5 százalékát irtotta ki, ezzel az eredménnyel pedig több áldozatot követelt, mint a küzdelmes I. világháború. A járvánnyal kapcsolatban még ma is sok tévhit és legenda kering szerte a világon.

Kansas államból indulhatott 

A járvány nevéből az emberek általában arra következtetnek, hogy a spanyolnátha bizony az Ibériai-félszigetről indult pusztító útjára, de ez nem igaz. Annak, hogy mégis ezt a nevet kapta, az az egyszerű magyarázata, hogy innen érkeztek az első nyilvános adatok a megbetegedésekről. Hogy miért? A járvány 1918-ban ütötte fel a fejét, amikor javában zajlott az első világháború. A háborús felek ügyeltek arra, hogy a hazai sajtóban semmilyen hír ne röppenhessen fel, ami gyengesé­geikről árulkodhat.

Mivel Spanyolország a háborúban semleges volt, semmi sem akadályozta, hogy a sajtó hírt adjon a megbetegedésekről. Hogy valójában honnan indult el a járvány, nem lehet pontosan tudni, de különböző elméletek születtek a lehetséges variációkról. Az egyik szerint az amerikai Kansas államból indulhatott ki a vírus, méghozzá egy katonai bázisról. Albert Gitchell, az egyik ilyen bázis szakácsa a megfázás tüneteit tapasztalta magán, majd rajta kívül még több mint százan. Sokan ezt az esetet tartják számon a spanyolnátha első felbukkanásaként. Az ezt követő csapatmozgások felgyorsították a vírus terjedését a kontinensek között. A betegség egyébként az influenza A típusának egyik legelső példánya volt. Alig hat hónap alatt 25 millió ember életét követelte. Mégis hogyan volt képes ennyi áldozatot szedni? A magas halálozási arány a háborúval járó tényezőkben keresendő. Jellemző volt az alultápláltság, a rossz higiénés viszonyok és a laktanyák zsúfolásig voltak katonákkal. Ezek az okok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a spanyolnátha ilyen kíméletlenül gyorsan szedte áldozatait.

Nem hitt szerelme halálában

Bizonyára mindenki ismer egy olyan történetet, amelyben a szerelmeseket elválasztja egymástól a háború. A budapesti Thököly út 61. szám alatti kőszobor romantikus, ám drámai legenda emlékét őrzi. A történet szomorú befejezéséről a spanyolnátha gondoskodott. Az említett házszám alatt egy fiatal házaspár élt az első világháború idején. A férfit behívták katonának, így a frontra kellett vonulnia. A hű feleség sokáig várta kedvesét, míg egy nap halálhírével kellett szembenéznie. A nő nem akarta elhinni, hogy férje elesett a háborúban, nap mint nap az erkélyen támaszkodva várta kedvesét. A hűséges asszony utolsó szívdobbanásáig ki­várt, ugyanis a spanyolnátha őt is utolérte. Azonban a nő megérzése beigazolódott: szeretett férje nem halt meg a fronton, de még a spanyolnáthát is túlélte. A vigasztalhatatlan katona kőszobrot állított felesége emlékére, mely mind a mai napig megtekinthető a Thököly utcában.

Az influenzajárvány része lett

A legelterjedtebb tévhitek közé tartozik az is, hogy a spanyolnátha első hulláma szedte a legtöbb áldozatot. Az első hullám 1918 első felében jóval kevesebb ember életét követelte, mint az október-novemberi második hullám. A harmadik szakaszban szintén többen haltak meg, mint az első periódusban, de közel sem any-nyian, mint a második időszakban. Sokan gondolhatnák, hogy egy ilyen komoly veszteségekkel járó járvány, befolyásolhatja egy háború kimenetelét. Mivel a spanyolnátha ugyanúgy érintette a központi hatalmakat, mint az Antant országait, a járvány nem befolyásolta a háború végét. A járvány végül csillapodni látszott, bár később is vissza visszatért például 1922-ben Madeirára, ahol IV. Károly életét is kioltotta. A spanyolnátha idővel a hagyományos influenzavírusok részévé vált. A járvány számos tanulsággal szolgált az utókor számára. A rendszeres kézmosással, egészséges és rendszeres táplálkozással, védőoltások és or­vosságok alkalmazásával csökkenthető a járványok veszélye.