Halálát várja Szita Bence gyilkosa - Interjú a rabkórházban

Súlyos betegség gyötri a Szita Bence meggyilkolása miatt életfogytiglani börtönbüntetését töltő Bogdán Józsefet.

A férfi a tököli rabkórházban adott interjút a Borsnak és makacsul állítja: nincs köze Bence halálához.

Miért került a rabkórházba?

A betegségemről nem szeretnék beszélni, mert sok a kárörvendő ember, aki azt mondaná, hogy megérdemlem. Nem is akartam beleegyezni a vizsgálatokba, de végül nem tudtam elkerülni. Még két hétig itt leszek, utána visznek vissza Szegedre, a Csillag börtönbe.

Mivel foglalja le magát a börtönben?

Dolgozom egy dobozolóüzemben. A zárkában egyedül vagyok, egy tengerimalacom van, amit gondozok.

Mimi, ugye? Őt a balástyai rémtől örökölte?

Miután Sz. Zoltán öngyilkosságot követett el, én kaptam meg Mimit. Korábban voltak zárkatársaim, de jobb egyedül. Jobban érzem így magam. Egyedül az ügyvédemmel tartom a kapcsolatot, ő küld nekem pénzt.

A családja látogatja?

Most keresem a testvéremet. Van egy lányom, Évi, de ő külön életet él Kaposváron, dolgozik, az édesanyám nevelte. Egy unokám van, de nem láttam még.

A rabtársaival milyen a viszonya?

T. Lajos a legjobb barátom, együtt szoktunk kávézni (ő a magyarbánhegyesi családirtóként elhíresült férfi – a szerk.) Az ügyekről nem beszélünk, mindig várjuk, hogy változás következzen, jöjjön az ügyvéd, teljenek a napok.

Hol ismerkedett meg a Szita Bence megöléséért szintén elítélt P. Erikával?

Egy hajléktalanszállón találkoztam Kertész Józseffel. Mivel kocsija volt, mindig bevitt a városba, általa ismertem meg ezt a P. Erikát. Ő hozott össze vele. Kapcsolat volt köztük és régóta tervezték, hogy a gyereket eltüntetik.

Önt mikor avatták be a részletekbe?

Velem ilyesmiről egyáltalán nem beszéltek, de sajnos ezt már nem tudom bizonyítani, mert az a nő meghalt, pont ebben a rabkórházban. Egyszer fent voltunk a lakásán, ment a tévé, félrevonultak Kertésszel, és beszélték, hogy nem lesz szükség a méregre. Korábban meg akarták mérgezni ezt a kisgyereket. Engem szemeltek ki arra, hogy rám húzzák a gyilkosságot.

Ezek szerint továbbra is tagadja, hogy köze volt a kisfiú megöléséhez.

Igen. Engem ott hagytak a toponári sörözőben. Ők elmentek hárman, ameddig visszaértek, én söröztem. Amikor visszajöttek a kocsival, a gyerek már nem volt velük. Beültem az autóba, Erika olyan ideges volt, hogy alig tudott vezetni, remegett a keze.

Erika nem beszélt soha Bencéről? Hogy rossz gyerek és idegesíti őt?

Nem, én csak a gyilkosság napján láttam a gyereket a sörözőben, én adtam neki pénzt, hogy vásároljon magának valamit. Chipset vett meg üdítőt. Aztán Kertész és Erika elvitték autóval.

Milyennek látta? Életvidámnak?

Egy kis aranyos gyerek volt.

Ön szerint Kertész képes lett volna megölni Bencét?

Korábban azért indult büntetőeljárás ellene, mert a családját bántalmazta, piszkavassal kergette a gyerekeit. Ütötte-verte a családját. Én nem értem, hogyan lehet egy kisgyereket bántani. Embernek nem lehet az ilyet nevezni. Nem is tudom hová so­rolni.

Akkor miért ítélték el önt is?

Nem adtak lehetőséget, hogy a tanúimat beidézhessem. Tudtam volna bizonyítani, hogy hol voltam a gyilkosság idején, de a bíróság nem volt erre kíváncsi. Csak bábuk voltunk. Nézze, nekem volt pénzem, nem szorultam P. Erika segítségére. Maga szerint mennyit tudott volna nekem fizetni?

Hat éve kitartóan hangoztatja az ártatlanságát.

Nézze, bent vagyok hatodik éve, ha én érintett lennék, akkor nem piszkálnám ezt az ügyet. Már felakasztottam volna magam. De nem vagyok érintett. Egy szegedi ügyvédet fogadtam, hogyha újra fogják tárgyalni az ügyet, akkor fel kell mentsenek. Én még mindig bízom az igazságszolgáltatásban.

Mit tenne, ha szabadon engednék?

Németországba mennék, több szakmám van, dolgoznék. Jogosítványom is van. Mostanáig úgy éreztem magam, mintha húszéves lennék, de most legyengített ez a betegség. Elmondom magának, úgy érzem, már csak két-három évem van hátra. Olyan vagyok, mint az alma. Kívül szép, belül meg… Hagyjuk!