Oroszul sorolja az országneveket, angolul nevezi meg a színes pálcikából kirakott síkidomokat és kínaiul számol tízig a három és fél éves Gorán. Édesanyja jó ideje próbálja óvodába járatni az éles eszű kisfiút, sehová sem veszik fel.
Forrás: Kecskeméti Zoltán
Több óvodában is jártunk, az óvónők viszont nem tudnak mit kezdeni Gorán képességeivel – mondta szomorúan Henrietta, aki férjével felváltva kénytelen vigyázni a kisfiukra.
– Kétéves korában már olvasott, angolul hamarabb ismerte a színeket, mint magyarul, mostanra pedig folyamatosan ír – sorolta az édesanya.
Gorán tudásszomja kiapadhatatlan. Magától tanulta meg a naprendszer bolygóinak nevét, és zászló alapján ismeri fel az országokat, amikre gondolkodás nélkül rá is bök a világtérképen.
– Egyáltalán nem bánom, hogy ilyen. A kimagasló képessége nem betegség, hanem tehetség, nem fogom kényszeríteni, hogy olyan legyen, mint az átlagos képességű gyerekek – mondta határozottan az édesanya, aki legszívesebben olyan intézménybe járatná Goránt, ahol fejlesztenék a tehetségét.
A fővárosban élő család több szakembernél is járt, hogy kiderítsék, valamilyen betegség
áll-e a kisfiú képességei mögött, de semmit sem találtak. Abban viszont mindenki egyetértett, a kisfiúnak kis létszámú csoportban a helye, ahol több időt tudnak szentelni rá. De az állami óvodákban ilyenek nincsenek, a magántulajdonban lévő óvodák pedig olyan magas árat szabnak, amit a család nem tud megfizetni.
A kisfiú nincs egyedül kirívó képességeivel, Gorán szülei ötven olyan családról tudnak, ahol a kimagaslóan tehetséges gyerekeket az állami intézmények problémaként kezelik. A folyamatos elutasítások miatt Henrietta és párja azt tervezik, külföldre költöznek, ahol a kiemelkedő képességű gyerekekkel külön óvónők foglalkoznak. Azt remélik, Németországban Gorán kaphat esélyt tehetsége kibontakoztatására.
Hova forduljon, ha tehetséges a gyerek?
