Épp tíz éve kísérti a móriakat a mészárlás emléke. A város lakói szerint a mai napig nincs rá magyarázat: Nagy László miért végzett nyolc emberrel az Erste Bank fiókjában.
Mór történetének legsötétebb napja 2002. május 9-e, s hogy a város lakói szabadulni kívánnak az emléktől, az érzékelhető volt a tegnapi koszorúzáson is. Mindössze a polgármester munkatársai, néhány banki alkalmazott, valamint három móri polgár jelent meg a megemlékezésen. Az áldozatok hozzátartozói azonban távol maradtak.
– Tíz év után is nehéz feldolgozni a történteket – mondta lapunknak József, aki két barátját veszítette el azon a csütörtöki napon. – Szűcs Zoltánt és a feleségét, Gyöngyit jól ismertem. A mészárlás másnapján tudtam meg, hogy velük is végeztek, úgy éreztem magam, mint akit leforráztak. Higgyék el, annak ellenére, hogy a móriak nem jönnek el a megemlékezésekre, továbbra is téma a városban a borzalom. Legtöbbünk nem hiszi el, hogy ez csak egy sima bankrablásnak indult, valami más motiváció lehet a háttérben. A nyolc embernek meg kellett halnia. Az igazi okot persze sosem fogjuk megtudni – mondta József.
Hasonlóképp vélekedik Marika is, aki a vérengzés pillanataiban a bankkal szemközti orvosi rendelőben takarított.
– A mai napig kiráz a hideg, ha belegondolok, hogy én is meghalhattam volna. Ha a gyilkosok észrevesznek, akkor már én sem élnék. Édes istenem, még láttam a bankba belépő házaspárt… Szegénykémékre már hiába vártak odakint a nagyszülők. Amíg élek, megmarad az emlékeimben ez a szörnyű nap. Belegondolni sem merek, mit élhet át a bankban lelőtt biztonsági őr özvegye. Ő ugyanis még mindig ott lakik az egykori bankkal szemközti négyemeletes házban. Mindennap rálát az ablakból arra a helyre, ahol elvették a férje életét…
