Részegen végezte ki nyolc éves kislányát a tatabányai gyilkos anya, Á. Anikó. A tanúk még mindig sokkos állapotban vannak, szörnyű részleteket árultak el a kislány haláláról.
Tanúk meghallgatásával folytatódott a tatabányai gyilkos anya tárgyalása. Ahogy azt a Borsonline is megírta, Á. Anikó tavaly májusban, hosszú idő után újra láthatta nyolc éves kislányát, Laurát.
Anikótól korábban alkoholproblémák miatt tiltották el kislányát, azonban a család úgy tudta, az asszony már tiszta. Az anya húsvét előtt jelentkezett be egy panzióba a kislányával együtt, ahol aztán részegen, különös kegyetlenséggel meggyilkolta: pezsgőt itatott vele, melyben nyugtatót oldott fel, majd egy késsel összesen 111 alkalommal szúrta meg gyermekét.
A szakértők szerint Laura a tüdejét és a szívét ért szúrások miatt perceken belül meghalt. A tanúk még most is sokkos állapotban beszéltek a történtekről, sírva idézték fel szörnyű emlékeiket. Kiderült, többeknek feltűnt a nő furcsa viselkedése, sejtették, hogy valami nincs rendben vele:
– Egy szál pólóban telefonált, össze is néztünk a hölggyel, akit felkísértem, elmosolyodtunk, hogy ez merész húzás – mondta az első tanú. Hozzátette, már ekkor részegnek tűnt, ez ottlétük alatt szinte semmit nem változott: Anikó több üveg bort, pezsgőt megivott már reggel, töményezett is:
- Egy 0,33-as ásványvizes üvegbe vodkát kellett tölteni, azt mondta, azt felviszi, mert délután jön a barátnője. Furcsa volt, hogy reggel nyolckor 3 deci vodkával indítja a napot – mesélte a tanú.
Az asszony szinte minden italrendelésnél arra hivatkozott, hogy jön egy ismerőse, de az ottaniak szerint egyszer sem érkezett senki. Furcsa volt továbbá, hogy nem is ettek; az asszony csupán egyszer rendelt reggelit, utána azt hazudta, hogy a boltba ment ételért a lányának, azonban sem a hűtőben, sem a táskájában nem láttak semmilyen élelmiszert.
A recepciósok többször is próbálták rávenni, hogy legalább a gyereknek legyen étele, vigyen neki valamit. Mivel ez nem sikerült, hívtál a rendőröket, akiket az egyik recepciós kísérte fel a szobába.
A tanú a beszámolója közben ennél a résznél sírva fakadt, képtelen volt tovább beszélni a tárgyaláson.
A másik recepciósnak is gyanús volt Anikó, többször próbálta meglesni a szobáját, még azt is kiügyeskedte, hogy a reggelivel felmehessen:
– Valami furcsát éreztem Anikóval kapcsolatban, de nem tudtam megmondani, mi az – mesélte elcsukló hangon a másik nő. Amikor már többedszer győzködte arról, hogy rendeljen ételt a gyerekének, az asszony nagy nehezen elfogadta. Az ekkora már teljesen részeg asszony azt kérte: vigye az ételt, majd hagyja az ajtó előtti komódon.
– Elővigyázatosságból bekopogtam, de az ajtót csak a résnyire nyitotta ki. Próbáltam a szobába belátni, de Anikó a bal kezével fogta az ajtót. Ekkor találkozott a tekintetünk, de a szemei vérben forogtak, a tálcát átvette, becsukta az ajtót – mondta vallomásában a recepciós.
A rendőrök elmondták, hogy a gyilkos eszközt az éjjeli szekrényen találták meg, miközben Anikó a halott, agyonvagdosott gyermekét nyakig betakarva rejtegette az egyik ágyon.
A megkéselt lányon szinte egy ép felület sem volt, amikor a nőre önkívületi állapotban rátaláltak, beszélni sem lehett vele, ordított és összefüggéstelenül beszélt. A kiérkező rendőrök csak úgy jutottak be a szobába, hogy belökték az ajtót.
– Folyton azt mondta, az apja el akarta vinni tőle a gyermeket és külföldre akarta vinni, és ha elolvassuk a levelét, megértjük, miért tette, amit tett. Többször kiabálta, hogy öljetek meg - idézte fel az egyik rendőr.
Az orvosszakértői véleményből kiderült, hogy az anya még a halál beállta után is többször megszúrta gyermekét. A vizsgálatok továbbá arra is következtetni engednek, hogy a kábítás ellenére a kislány valamennyire magánál lehetett a támadás során, hiszen kezén a védekezésből eredő sérülések voltak láthatóak.
Az elmeszakértő a tárgyalásom elmondta: szerinte Anikót egyetlen dolog motiválta a mészárlásra.
- Pszichológiai szempontból az egyetlen motiváció a bosszú volt, az élettárssal szemben, amely megtorlásig fajult - szögezte le. Hozzátette, hogy Anikó és Laura kapcsolatában nyoma sem volt a normális anya-gyermek kapcsolatnak. Az addig közönyös édesanya szót kért, majd valósággal felpattant a padról:
- Küzdöttem a gyerekemért, Ausztriában dolgoztam, gyermekelhekyezési pert adtam be, csak azért bíztam az apjára a kislányomat, mert reggel, délben, este dolgoztam. Soha nem mondtam le a kislányomról, nagyon szerettem, mindig őérte éltem - mondta emelt hangon a szakértőnek az asszony.
Az anya első tárgyalásán halálbüntetést kért magára, a második előtt pedig öngyilkosságot kísérelt meg, ezért az ítélethozatal elmaradt. Állítások szerint az asszony már akkor is azért könyörgött, hogy öljék meg. A mostani tárgyaláson a nő nem kívánt megszólalni, semmit sem kívánt hozzáfűzni az elmondottakhoz.
